Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Az 1723. évi 73. artikulus rendelte el, hogy „mindazok a megyék, amelyeknek megyeházuk még nincsen, ilyet gyűléseik és törvényszékeik tartására, levéltáruk és okleveleik megőrzésére, a gonosztevők s foglyaik őrzésére és a végrehajtások eszközlése végett, biztos, és amennyire lehet, magoknak és megyebelieknek is nagyobb kényelmére, mindenik megye közepén fekvő helyen és (ha lehet) városban vagy nagyobb és kiváltságosabb mezővárosban szerezzenek." Zalaegerszeg akkor kicsi, jellegtelen település volt. A még szóba jöhető Keszthely és Kanizsa ugyancsak, s azok is a megye szélével voltak határosak. Egerszeg azonban egyrészt a vár révén már örökölt némi székhely-hagyományt, másrészt a Füredtől Csáktornyáig terjedő vármegye mindkét végétől nagyjából azonos távolságra lévén jobban megközelíthető volt, mint akár Kanizsa, akár Keszthely. A köznemesség is szívesebben gyűlt össze ott, ahol nem volt a közelben nagyhatalmú földesúri lakhely. Sürgető volt a székház építése, hiszen egy szalmatetős rossz épület szolgált tanácstermül. A rabokat is bérelt helyen, egy időben az alsólendvai várban őrizték. 1725-ben döntöttek az építésről, s mivel a pénz csak lassan gyűlt, s még kölcsönt is kellett szerezniük, csak hét év múlva, 1732-ben készült a vár helyén emelt mértéktartó, szép arányú épület. 1872 óta a Bíróság otthona. Egerszeg nemcsak a megye, hanem egyik járásának is a székhelye lett. 1870-ig rajta kívül a lövői, kapomaki, szántói, tapolcai és a muraközi járásokra tagolódott a megye. (1870-1918 között kétszer ennyire: Keszthelyen, Letenyén, Alsólendván, Sümegen, Tapolcán, Zalaegerszegen, Nován, Pacsán, Perlakon, Zalaszentgróton, Csáktornyán és Balatonfüreden működött szolgabírói hivatal.) Egerszeg egészen a 20. század közepéig rangot, tekintélyt csak a mind jobban terjeszkedő megyei hivataloktól kaphatott. Gazdasági, kulturális kisugárzó ereje csak szűk környezetére hatott. Nagykanizsa a század közepétől indult látványosabb növekedésnek. Sokat köszönhetett előbb nyitott szellemű földesurainak, a Batthyány aknák, majd közvetítő, kereskedelmi lehetőségei jó kihasználásának. 1711-ben a megye legnépesebb települése még Keszthely, 1728ban azonban Kanizsa már túlhaladta. Főleg gazdálkodók lakóhelye, hamarosan mind több iparos munkahelye is. A növekvő számú zsidó lakosság lesz a kereskedelem letéteményese. Keszthely sorsa összefonódott urainak, az 1745-ben itt kastélyt építő Festetics családnak a történetével. A város külső képét, egyházi, művelődési intézményeit két századon keresztül e grófi, majd hercegi rangra emelkedő família építkezései, gazdagodása, bőkezűsége vagy szűkmarkúsága határozta meg. A város szerepköre majd csak századunkhoz közeledve bővül 33