Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

a Felső-Válicka és a Kanizsa (ma Principális) patakok vonaláig. Ez a változás a 955-ös Lech mezei vereség következménye volt, Taksony fejedelem intézkedéseivel függ össze, a nyugati gyepű (a határvédelmi rendszer) kiépítésével hozható kapcsolatba. Az átszervezés azzal párhuzamosan ment végbe, hogy a nagyfejedelem rátette a kezét a katonai kíséretének színe­javával együtt odaveszett horka birtokolta területekre. A betelepülő magyarság és az itt talált, főleg szláv jellegű etnikum (amellyel az avarság maradéka keveredett) együttélését a helynévanyagban egymás mellett megjelenő falu-, víz­és tájnevek mutatják. Különösen sok a szláv névanyag a déli területen, a Balaton és a Mura között. A régészeti leletek és a helynevek alapján a kutatás mai állása azt mutatja, hogy a magyar településhatár először a Zala észak déli folyása, illetve azt nyugaton kísérő dombvonulat tá­ján lehetett. A 10. század végén ez a vonal, egybeesve az őrzött határral, a gyepűvel, a Rába és a Zala völgye között húzódó Hegyhátat átszelő (Vasvár-Győrvár) között, egyértelműen a magyarsághoz kapcsolható határvédő sáncnak a meghosszabbításában nyúlt le a Muráig, és a Válicka, Kanizsa mocsaraira, majd a Murára támaszkodott. Erre a korra jellemző régészeti leletanyagot e vonaltól nyugatra egyedül a Mura-völgy északi peremén Letenye térségében találunk, ahol az őrtelepekre és azokhoz kapcsolódó szolgáltató falvakra jellemző helynevek egy csoportja is megjelenik. Mindezek egy itt létező, nyugatra vezető útvonalra, őrzött átjáró­ra, ún. gyepűkapura utalnak. Ez a kapu a mai Murarátka és Letenye között lehetett, ahol a Göcseji dombvidék széle szinte érinti a Mura völgyét, és ahol ennek emlékét a „Vaskapu" helynév is őrzi. A gyepűvonalat nem lehet állandó határként elképzelni. Az előtte húzódó g y e p ű e 1­v e, a magyarság és szomszédai között húzódó lakatlan, gyéren lakott vidék is az ország te­rületének számított, amelyből a lakosság szaporodása, avagy politikai okból mind újabb te­rületet vettek birtokba, létesítettek rajta gyepűt, mindaddig, míg ennek a szomszéd ország határa gátat nem szabott. A gyepű tehát folyamatosan mozgott nyugat felé a 10. század közepétől, a Zala folyó É­D-i folyásának vonalától, a Felső-Válicka-Kanizsa vonalon át, a 11. század végi megszűné­séig, amikor a Zalalövő melletti Irsapusztától Szepetnekig húzható, a Kerka völgyét keletről kísérő, nehezen járható Göcseji dombvidéken, illetve a Mura vonalán találjuk. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom