A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Bóna István: A becsvölgyi női idol

A BECSVÖLGYI NŐI IDOL 87 gyobb számban talált idolokból.

22 Valamennyi steatopyg női szobor, rövid karokkal, hosszú nyakkal és kis fejjel. Felépítésük s altestük rokona a becsvölgyi idolnak. Megjegyzem azonban, hogy a művelődésből eddig bemutatott valamennyi álló és ülő szobor ruhátlan, tehát e téren lényegesen különböznek is. Ez a steatopyg álló idol-típus a korai rézkor előbb említett új déli népcsoportjainak megjelenésével csupán annyiban változik, hogy „felöltöztetik", mint ez a krivodoli és salcutai telepeken

23 előkerült lényegében ugyanilyen, de sokszor díszített női szobrocskákból kiderül. Idol típusunk fejlődése tehát a korai neolithikumtól a későrézkor határáig kísérhető figyelemmel. Láttuk, hogy a bodrogkeresztúri kultúrát az Alföldön, majd a lengyelit a Kelet-Dunántúlon felváltó későrézkori péceli kultúrában ez az idoltípus nem jellemző többé. S. Dimitrijevic legutóbb nagyobb tanulmányban meggyőzően bizonyította, hogy a hosszúéletű vucedoli kultúra edénytípusainak tekintélyes része bapska—lengyeli formákat másol, illetve közvetlenül abból vezethető le.

24 Bár a vucedoli kultúra kialakító tényezőjét újabb anatóliai műveltségű

25 népcsoportban látom, az mégis kétségtelen, hogy helyi népi és művelődési alapja a festett kerámika Dráva—Száva vidéki csoportja volt. Ebből viszont, mint már Dimitrijevic megállapította, az következik, hogy a vucedoli kultúra sokkal korábban alakult ki, mint azt eddig a kutatás gondolta és keletkezése vidékén a péceli kultúra életével egyidőben a legkésőbbi bapska—lengyeli fázisból nő ki. 3. A Bapska—Lengyel—Morva művelődés plasztikája lényegében azonos keleti és déli rokonainak a Tripolje—Cucuteni—Gumelnita stb. csoportok sokkal jobban ismert plasztikájával. Nincs tehát akadálya, hogy a becsvölgyi idolt részleteiben ezekkel vessük össze. Az oszlopszerűen jelzett lábszárak, hasábalakú alsótest és a „pecsétlős" lábak az anatómiát mindig jobban követő ruhátlan női idoloknál ritkák. Ezzel szemben steatopyg ruhás oszloplábú idol oly nagy számmal ismeretes,

26 hogy e primitív, szkématikus ábrázolásmód késői fennmaradását éppen a hosszú szoknyák jelzése biztosíthatta. 32 Hoernes, M.—Menghin, O. i. ;m. 267., 11. kép (Znojmo), 303, 21—22 kép (Boskovstyn). Filip, J., Pravëké Ceskoslovensiko, (Praha 1948) 24. kép (Hlufooké Masűvky), 7. t. 17 (Stfelice). Schránil, J. i. m. 7. t. 1, 3 (Stfélice). Vildomec, F., О moravské neolitieké keramáce malovame OP 8 (1934) V. t. 21, 23, 215, VIII. fc 20 (Strelice). Pittioni, R., Urgeschichte der österreichischen Raumes (Wien 1954) 102. kép. 1. (Untermixnitz); Novotny, В. Slovensko... 18. t. 3, 6 (Bohdanovice), 31. t. 2 (Kisvárad—Nitr iansky Hradok). 23 Mikov, V. i. m. 38—39. kép; Berciu, D. i. m. 71—73. kép. 24 Dimitrijevic, S. i. m. 37 (táblázat) és 50—56. 25 Új déli elemei: fülkesirok, amphorák, „alagút'

: és szalagfülek, mélyen vésett -és 'mészbetétes díszítés, rézeszközök, madár és askos-madár plasztika, kocsi és kocsimodell stb. aü Pl. Rosetti, D., Sapáturile delà Vidra (Bucuresti 1934) 2i8—29. kép. Dumitrescu, V., Häbäsesti, (Bucuresti 1954) 32. kép 14, 16; 33. kép 7; 34. kép 1—2, 9^10; 35. kép E; Vulpe, R. Izvoare, (Bucuresti 1957) 79. kép 3^-4; 82. kép a-^b; 226. kép 3—4; Cehak, H

ít