A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Legújabbkori történet - L. Nagy Zsuzsa: A Tanácsköztársaság Zala megyei történetéről

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ZALA MEGYÉBEN 39 gát", -— s ezt várták Briglevicstől.

14 Ez a hang legerősebben Zalaegerszegen hallatszott. Nagykanizsán ezzel szemben nőtt a tiltakozás Briglevics ellen, s követelték, hogy Sneff József, a szociáldemokrata szervezet titkára nyerjen főispán-kormánybiztosi kinevezést.

15 Február 23-án népgyűlést hívtak össze. „A népgyűlés kimondotta, hogy a nagykanizsai szervezett munkásság az ellenforradalmi mozgalmat élete árán is meg fogja akadályozni, és hogy ugyanezen szempontból egész Zala vármegye területére szociáldemokrata kormánybiztos kinevezését tartják szükségesnek." Ilyen értelmű táviratot küldtek Nagy Vince belügyminiszternek is.

16 Abban, hogy a megye székhelyén, Zalaegerszegen nem került sor Briglevics elleni tiltakozásra, nemcsak az játszott szerepet, hogy helyileg itt gyengébb volt a munkásmozgalom, hanem az is, hogy a főispán-kormánybiztos elfogadta a zalaegerszegi munkástanácsnak nem a hatalomra vonatkozó követeléseit, s így harci erejüket csökkentette.

17 De a kétféle magatartásban benne érződik az a szüntelen rivalizálás is, amely a megye két városát jellemezte. Feltétlenül gyengítette a megyei munkásmozgalom követeléseinek érvényesítését az a tény, hogy a két legjelentősebb centrum nem egységesen lépett fel. A kormány mégis arra kényszerült, hogy bizonyos mértékig akceptálja a munkások követelését. így Zala egész területére Briglevicset, viszont Nagykanizsára Sneff Józsefet nevezte ki főispán-kormánybiztosnak. Ez a kormány részéről ügyes taktikának bizonyult: a két kormánybiztos tevékenysége állandó súrlódásokra adott okot, ugyanakkor a felelősség egy részét átháríthatták a szociáldemokraták bizalmi emberére. A munkásság ezt a megoldást nem is tekintette véglegesnek. A két kormánybiztos március eleji közös nyilatkozata többek között meg is állapítja, hogy „mind hangosabban követelik a gyökeres rendszerváltozást", amely most már többet jelent, mint közigazgatási rendszert.

18 A megyei ellenforradalom erői, elsősorban a ork. papság, valamint a régi rendszernek a közigazgatásban meghúzódott hívei állandó propagandát folytattak a polgári demokratikus rendszer ellen. Sneff József sokszor kormánybiztos-társa tudta nélkül volt kénytelen intézkedni, mert Briglevics nem lépett fel az ellenforradalmi erőkkel szemben.

19 Az a kettősség, mely Zalában megvolt a hatalmi viszonyokban, sok megyében még erőteljesebben érvényesült, s az ország egészét jellemezte. A kormány hasztalanul kísérletezett helyzetének megszilárdításával. A tömegek, ha mindenütt nem is fogalmazták meg, tetteikben a munkáshatalomért szálltak síkra. Ebben az időben már nyíltan folyt a szó arról, hogy a kormánynak át kell alakulnia, hogy a munkáshatalmat kell képviselnie.

20 A megoldást meggyorsította az antant hatalmak jegyzéke március 20-án, 14 Zalai Közlöny, 160.9. január 27. 15 Pl. Aroh. A. II. 13/14. Az itt jelzett iratokat a továbbiakban is felhasználom. ;de isimételt feltüntetésüket szükségtelennek tartom. 10 Zalai Hírlap, 19119. február 24. 17 A munkások ezért szinte állandóan követelték Sneff hatáskörének kiterjesztését az egész megyére. L. Zalai Közlöny, 1919. március 10. të Népakarat, Nagykanizsa, 19119. március 16. ia Pl. Aroh. HM. Ein. 1920—36^463/2882, A magyar munkásmozgalom válogatott •dokumentumai, 5. k. Bp. 1956. t! L. pl. Zalai Hírlap, 1919. március 21. Lásd még a 13. sz. jegyzetet.