A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Néprajz - Szentmihályi Imre: A Göcseji Múzeum mángorlógyűjteménye
344 SZENTMIHÁLYI IMRE utóbbihoz hasonló, de a végén levágott (5.) 25 db. A típusok gyakorisága tehát az alábbi: 5. (25); 1. (19); 3. (16); 2. (11); 4. (2). — Az utolsó szinte csak az 5. típus változatának látszik. Az 1., 2. és 3. típus zömében újabban fordul elő. (Az 1. a 26—70., a 3. a 28—72. sz. között, vagyis kb. 1837-től; a 2. típus pedig — a korai 2. sz.-tól eltekintve — a 42—69. sz. között, vegyis a múlt század második felétől.) Az 5. típus — a 71. sz.-tól eltekintve — csak a múlt század közepéig terjedő anyagban (3—39. sz.) mutatható ki. A lap két vége közepének — többnyire félköríves — elkeskenyítése gyakorlati célzatú: a nyél tövénél a hüvelykujj, a lap végén pedig a bal tenyér4. kép. Válltforma. elhelyezését, a mángorló jobb fogását biztosítja. Elterjedését mutatja, hogy 39 darabunk vége elkeskenyített, ebből 28 darabé a lap mindkét végén. Már itt megemlítem, hogy e felületet az egyik típusnál önállóan díszítették. Vállforma. (4. kép.) — 14 típust mutathatunk ki. A vállkiképzés viszonylag egyszerű, a típusok egymásból fejlődnek, gazdagon tagolt vállat — ami inkább a korai, XVIII. századi formákra jellemző 21 — nem találunk. Leggyakoribb, és teljes anyagunkon áthúzódik a legegyszerűbb vállkiképzés (1.: 44 db). A 3 típusból — ívelten bevágott — 7, a 9.-ből — felálló váll— 6, a többiből 1—3 db fordul elő. Nyélvég (5. kép). — Nagy formagazdagság jellemzi: 16 típus mutatható ki. Leggyakoribb az ovális (4.: 18 db); a korongos (3.: 11 db) és az átfúrt pecekkel ellátott (5.: 10 db) nyélvégződés. 24 db az 1—2. és 6—9. típusok között oszlik meg, a 10—16. típusra pedig csak 1—1 db esik. Három mángorlónk nyélvége már hiányzik. Gyakori az átfúrt forma, pl. a 3.-nal 7> a 4—5-nél 8—8 db. A 3. és 4. típus — korong és ovális — végighúzódik egész anyagunkon. Az 5. — 'kiálló pecek — csak a régi anyagra (3—33. sz. között) jellemző. A 8. — fordított szív — zömében korai (22—28. sz.); ugyancsak korán fordul elő a lóherelevél alak (16.: 6. sz.). A 9—15. típus csak az újabb anyagban (55—73. sz.) található. A formakiképzés tehát gazdag, és ez az egyébként díszítetlen darabokra is vonatkozik. Zl Hivatkozóin itt a N. M. XVIII. századi, datált anyagban is gazdag mángorlógyűjteményére, melyben> a korai, tagoltan faragott vállformálás tipikusnak tekinthető.
