A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Néprajz - H. Kerecsényi Edit: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékéről
320 H. KERECSÉNYI EDIT mintásat azonban még egyetlen egyet sem. (15. kép. 16. kép.) Kb. 1890-ben kezdett elterjedni Kiskomárom környékén a levesrékli. Ezt a lefelé bővülő, alul kézi slingeléssel vagy bolti csipkével díszített, a szoknyán kívül hordott blúzt már varrógéppel varrták. Ujja sem egyenes szabású, karlyukja kikerekített. A múzeumban lévő darabot Varga Gáborné édesanyja, Gulyás József né készítette, Komárvároson, kb. 1890-ben. Édesanyja is hímezte, aki híres gyelölő asszony volt. „ . . .A levesrékli már van 70 esztendős divat. Pálhás ümögöt vettek alája. Ha hűvösebb volt, kötöttek rá kasmírkendőt, de ha meleg volt, akkor nem. Korosabb asszonyoknak még most is van, még viszik misére is, de nem ezt a fehéret, tarkát. Volt régen is, tarka is .. . 42 " Hajdú Györgyné már említett rajzoskönyvében 22 levesrékli aljára való hímzést találunk. 43 Ilyen a 15. képen látható 27., és 28. számú mintarajz. A levesrékli ujjának a szélét szintén szépen kivarrták. Umögujjra és levesrékli ujjára egyaránt felhasználták a 15. kép 29., 30., és a 16. kép 85., 86., 88. és 89. számú mintarajzait. Itt kell megemlítenünk, hogy a századforduló után vidékünkön már csak a Kiskomárom környéki asszonyok varrtak fehérhímzéssel díszített ingeket, rékliket. Ezek hímzésének változatossága a népi díszítőízlés gazdagságának szép példája. A 20-as években a régifajta fehérhímzés Kiskomárom környékén fokozatosan megszűnt. Helyébe a kézimunkaújságokból átvett fehér és színes hímzés lépett. Ezzel díszítették az átilátszós rékli alatt herdott, fehér gyolcsból varrott újabb szabású rövidujjú inget és pruszlikot, puruszlit.^ Nyakravaló kendő A fehér slingelt nyakravaló kendőket Kiskanizsán és Kiskomárom vidékén kb. 1880-ig, Miklósfán, Göcsejben, Lovászi környékén kb. 1890-ig, Berzencén kb. a századfordulóig készítették a férjhez menőlányok részére. A 11. képen egy 1863-as évszámmal datált kiskanizsai nyakravalókendőt i5 mutatok be.. Anyaga fehér gyolcs, szélén körben, valamint négy sarkában fehér töltött és lyukhímzéssel, száröltéssel. A lyukak aránylag nagyok, kivarrása vékony. A sarkokban kevés rózsaszínű hímzés is van. Egyik sarkában 1863. évszámmal. Néhány évtized előtt felébe vágták. H: 176 cm. Sz: 157 cm. A hímzés szélessége körben 20 cm. ,,Az én édesanyámé volt, ő kiskanizsai lány volt, itt is született, kilencen voltak testvérek. 1847-ben született, 16 éves korában ment férjhez. Amire én visszaemlékszem, már nem viselte. Molnárhoz ment férjhez, kis vízimalmuk volt, talán azért nem viselte. Mindig közönséges paraszti ruhában járt. Kasmérkendőt, meg nagykendőt kötött a hátára. A nővérem vágta szét (a kendőt), sublóttakarónak 42 beit. sz,: 513. 17. 2. 43 A rajzoskönyv mintarajzait sorszámoztuk. Az egyes mintáik neve múzeumiunk adattárainak 8i7. tétele alatt 1—3. lapon, található meg. 44 Lelt. sz.: 53. 29. 2., 58. 29. 4., 53. 35. 1., 53. 36. 1., 5®. 38. 1., 54. 201. 1., 56. 14. 2., 56. 14. 3., 56. 14. 4. 45 Lelt. sz.: 59. 1. 1. Adatközlő: Papp Péter, 78 éves, Nagykanizsa, Bajcsy-Zsilinszky u. 13/d.
