A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Néprajz - H. Kerecsényi Edit: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékéről
318 H. KERECSEN YI EDIT öltéssel varrták ki (9. kép). Az ingek nyakát többnyire fehér horgolt csipke,, ritkábban slingölés díszítette. 35 A 10. sz. képen Komárvároson, Kiskomáromban és Galambokon 1890. és 1912. között készített női ingujj hímzéseket mutatok be. A baloldali 4 kézelőt Horváth Györgyné varrta. Közülük a 2 felsőt 1908. körül. „ .. .1920ban még viseltem (az inget). Az eleje volt kivarrva, csak a nyaka. Nőnek nem volt divat (az ingelej M varrása), legfeljebb egy kis csipkeszélit varrtak oda. Az egész slingölés: tőtött bimbók, gombok, likak, bekötött lik. A fele falunak én gyelöltem. Csak misére hordoztam ezt, templomba. Meg volt szépen mosva, ki volt vasalva. Kasmérszoknyát, meg gomboskendőt vettem hozzá. Minden vasárnap fehér ingben, meg gombos kasmérkeszkenőben mentünk a templomba. 36 " Az alsó kettőt kb. 1912-ben slingölte P A jobboldali 5 lénzöl közül a legfelső Komárvároson, 1890-ben készült, még a régibb fajta, szedett, pálhás gyolcsingekhez. „ .. .Körülbelül 40 éve nem divat már. Ez nem volt rávarrva az ümögre, csak rágombolták, és ha elpiszkolt, levették. Ha már piszkos volt az ümög, csak gyorsan felgombolták a tiszta lénzölt a karra, akkor nem látszott, hogy piszkos az ümög, ez meg kilátszott a rékli alól. Volt ilyen mindenkinek." Himzésmintája töltött duplabimbós. 38 A másodikat Galambokon varrta Varga Katalin, férjhezmenetele előtt 1898-ban. „ . . .ő is singölte. Ezt csak ünnepen viselte, meg, ha mentek a rétre gyűjtésre (szénát gyűjteni), mert oda mindig tisztán, fessen készültek. Mindig fehér ingben mentek. Volt neki 20—22 darab ilyen inge is. Galamboki leány volt. Fölvette még öreg korában is. Ilyen ráncos inge majdnem mind. Ruháit régi ládában tartotta. Ezt csak az ő maguk elgondolásából rajzolták . . , 39 " A következő ingujjhímzés ugyancsak az ő munkája, de azt már asszony korában, 1910. körül varrta. 40 Ha a két hímzést összehasonlítjuk, világosan látható az a nagy változás, mely a századforduló óta Kiskomárom környékén a fehérhímzés terén végbement. Ezt az átmenetet szeretném bemutatni a két alsó ingujj hímzéssel is. Előbbit kb. 1905-ben 41 utóbbit 1910-ben hímezte Ágoston Mártonné, Galambokon. A korábban ki varrotton még találunk lyukhímzést, annak ellenére, hogy az egyidejűleg lejelölt laposhímzés már új divatú. Mikor az asszony eladott valamit a piacon, tejfélét, tojást, gyümölcsöt, az áruért kapott pénzt ruházkodásra fordította. Mint fiatalasszony kapott kis pénzt anyjától, apjától is. így mindig volt lehetősége arra, hogy a divattal lépést tartson. Az ing tulajdonosa a kézelők mintáját faceruzávál maga jelölte ki, s maga varrta ki. 1910-ben már volt varrógépje, ingjeit azontúl már géppel varrta. Ezeknek az ingeknek az ujja már karöltőben szabott volt, vállfolt nélkül, de pálhájuk még volt. Kb. 1940-ig még viselte őket. Most már nem visel pálhásujjú inget. A hosszú, szükujjú, pálhás gyolcsingeket Kiskomárom környékén kb; 1920-ig készítették. Hajdú Györgyné 1896-tól írott rajzoskönyvében 42 női ümögujjra való hímzésmintát találunk, újabb divatos, laposhímzéses levél— 35 beit. SÍZ,: 56. Ii8. 7., 53. 40. 1. 30 beit. sz,: 54. 461 1., 54. 46. 2. 37 beit. sz.: 5)5. 25. 3., 55. 26. 1. 38 Lelt. sz.: 513. T7.i5.1. Adatközlő: Varga^ Gábomné, Komáxiváros. 39 belt, síz.: 516. 17. 6. 4U Lelt. sz.: 56. 17. 5. 41 Lelt. sz,: 56. 48. 5—6.
