A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Néprajz - H. Kerecsényi Edit: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékéről
312 H. KERECSÉNYI EDIT val böködték ki. Felálló nyaka van, de egyik fele lenek áll. Egy ümög egyhétig készüt. Először a lénzölöket varrták meg, és az úgy van rápántolva az ümögre. Amellik kissé avittabb volt, azt hétköznap hordozták. Gatyát hordtak hozzá. Olyan 25 éve ment ki a divatból, de akkor már kevesen viselték. A múlt háború után már nem kellett ilyen vőlegényingeket csinálni. Bekötötték a gatyába." Hasonlóképp az ing burittását varrták csak ki kutfeji ingünknek, ümögnek 21 is. Az ing első fele itt két darabból szabott, azért, hogy annak eleje tenyérnyi szélesen visszahajtható legyen. Az így duplává vált mellrész felső lapját varrták aztán ki. Az ing elejét két oldalt fehér pamutfonálból slingölt kivarrás, azonkívül lyukhímzés és láncöltés díszíti. Eladó szerint eleinte csak ünepnap viselték. Szerinte a köznapi ingeket Kútfejen nem varrták ki. Kb. 1910-ig hordták a gatyával, meg a lajbival együtt. Hasonló szabású az 1908-ban készített somogyudvarhelyi ingünk is, melyet Csire Józsefné varrt férjhezmenetele előtt. 22 Dupla elejét és kézelőjét egyaránt gazdagon kivarrták lyukhímzéssel, laposhímzéssel, száröltéssel. A mintát ebben az esetben mindkét textilrétegen átlyukasztották és átvarrták. Szegőzés ezen az ingen sincs. „'. . .A mintáját csak magunk gyelöltük, — rajzolták —. Amit én varrtam ki, azt le is gyelöltem. Ez ki lett ilyen horgosán gyelölve, aztán a gyelölésen ki lett varrva. Likakbul áll ki. A kézellőnél darázsfészek van. (A kézelő két szélének kivarrását nevezi így.) A szödöttje tűvel van megszedve ..." Lapos és magashímzéssel, száröltéssel díszítették a Kiskomárom környéki vállfótos üngöket is. 23 Ezekre általában az ing megvarrása után varrták fel a kihímzett ingelejeket, pintliket. Az ünnepi ing fehér vászon, a dolgozónapi gyakran föstőkék volt. A dolgozónapihoz három, az ünneplőhöz 4 szé ruha kellett. Az ing kézelője, lénzöle és az eleje ki vót singlőve. Az ingmell alatti keresztpánt, a mácsik ja szintén. A balatonmagyaródi Hajdú György né rajzoskönyvében mintegy 30 mintarajz van férfi ümögujjra, lénzölre, 13 pedig ümög elejire, vagy pintli-re. A 7. kép inghímzései nagyrészt Kiskomárom környékén készültek. 24 Egyes adatok szerint kezdetben kihímezték az első ünneplős, franciás, boti ingeknek az elejét is, de arról sajnos nem tudunk, hogy mi módón, milyen fonállal, milyen mintára. 21 Lelt. ÍSZ.: 52. 1151. 3. Készült még 1900. előtt, Kútfejen. 22 Lelt. sz.: 55. 48. 1. 23 Lelt. sz.: 512. 96. 1., 62. 96. 2., 52. 227. 1. 1—3., 53. 12. 1., 53. 17. 3. 1—2., 53. 17. 1. 1—2., 53. 10. 4., 53. 19. 5. 1—2., 54. 200. 1. 24 A baloldali felső kézelő, ümöglénzöl és a ball alsó ingnyak, ümögnyak lelt sz.: 53. 17. 3. 1— Й, <H8i90 u ben Komarvarosoin készült. A baloldaii második lénzöl és a jobb alsó ingelej, mellpintli (lelt. sz.: 53. 17. 4. 1—2.) ugyanott. Valamennyit Gulyás Anna gyelölte és várta. A minták neve: tőtött, leveles, bimbós, likravarrott, dupla likszél, az egész slingölés. A baloldali 3. lénzölt és a joibb alsó férfiing gallért Komarvaroson Laki Györgyné hímezte kb. 1900-foan, menyasszony korában. (Lelt. sz.: 52. 227. 1. 1—2.) A 4. ümöglénzölt Galambokon 1899-ben készítette Ágoston Mártonmé. (Léit. sz,: 5i3. 19. 5>. 1.). A szélen dupla slingölés, az egyikZifcszéí, a másik tőtött. A jobboldali négy kézelő közül a két felső Sandon készült, l®84-ben, illetve 1912-ben. (Lelt. sz.: 54. 20Ö. 1., 54. 204. 1. 2.) A jobb felső ingelej utóbbival, volt egy ingen. (Lelt. sz.: 54. 204. 1. 1.) A jobboldali 3. lénzöl Nagybakónakon, 1887-ben, a legalsó kézelő pedig 1908-ban Somagyudvarhélyen készült. (Lelt. sz.: 54. 99. 2. 1., 55. 48. 2)
