A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Néprajz - H. Kerecsényi Edit: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környékéről

FEHÉRHÍMZÉSES VISELETI DARABOK 307 szálszámolásos laposöltés díszíti. Készítette Gerencsér Istvánné Fekete Katalin Alsókon, kb. 1880-ban. „Maga is szütte, maga is varrta. Az én édesapámnak, Gerencsér Istvánnak vót ez az esküvői inge. Ebben esküdött. Illen sípujjú inge talán még tíz lehetett. Amire én emlékszök, már csak a némötös inget hordozta. Ez csak ollan gondolomformán van kivarrva .. . Az itt a végén azt hiszem darázsfészkes, édösanyám úgy emlegette, mert édösanyám még varrt sípujjú inget, fölötte meg van siprika ... A siprika fölött van a fürészfog, a dupla siprika högyött, aztán minden cakkba egy kis virágot varrtak. A likacsolást meg illen kis bögyös likacsoló fával csináták..." Készítettek sípujjú ingeket néha már az újszülött kisfiúknak is. „Néköm vót sípujjú ingom, a körösztanyáim hozták ajándékba, mikor születtem és a komabált tartották. Vele együtt járt kis gatya is. 3 éves koromba attak oda, de nem tuttam még mögkötni a kötőjét. Az ujja illen cikkrecakkra ki vót hímezve piros fonallal. Meg vót rajta ollan kis siprikálás, kötés is. Meg vele járt az a kis lajbi is ... Öt körösztanyám vót, mindegyik hozott illen üngöt, gatyát. Mikor 12 éves vótam akkor hattá el a fiatalság ezt a sípujjú üngöt, akkor jött az a németös üng." A múzeumunkban lévő 5—6 éves fiúnak való inget kb. 1880-ban varrták.

11 Ujja végét szálszámolásos laposöltéssel lyukhímzésel, átcsavarásos öltéssel, siprikálással és egymáson átfűzött kettős láncöltéssel díszítették, szélén keskeny bolti csipke van. Ügy látszik, hogy a sípujjú ingek ujján a visszahajtott rész felett általánosan elterjedt díszítés volt a lapos öltéses szálszámolásos cikcakkvonal, és a keskenyebb-szélesebb mesterke, siprikálás, fönt meg a siprikálás högyibe fogazás. Gyakran, főleg a később varrott ünneplős ingeken, többkevesebb virágmotívumot is találunk. De alkalmaztak más öltésmódokat is. (Pl. a szálánvarrott öltést, az egymáson átfűzött kettős láncöltést, az átcsavarásos varrást és a slingelést.) Sípujjú ingjeink mellrészét sohasem varrták ki, mindig csak az ujja szélét. Használatuk az 1880-as évek végétől a bokrosujjú vagy németes üng elterjedésével egyre inkább háttérbe szorult, bár az öregek kívánságára néha még a századforduló után is varrtak egyet-egyet. Vas József né Csurgónagymartonban pl. még az 1900-as évek elején is varrt sípujjú inget. „ ... Az öregeknek köllött akkor még mindég ez. A fiataloknak már nem ilyen vót. Az én uramnak már nem vót ilyen. Csak az öregemnek, nagybátyámnak varrtaira öggyütt vótunk. Csak öggyühajtottuk a vásznat és varrtuk."

12 Az első világháború után azonban már az öregek is mind ritkábban vették fel, legfeljebb aratásba, kaszálásba, mert jó szellős volt. A legszebb ünneplős darabokat el is temették velük, a többit pedig egy ideig emlékként őrizték még a ládában, vagy a szekrényben. Legfeljebb a szüreti bálok alkalmával, vagy színdarabok előadásához vették fel, jelmezként. A második világháború következtében fellépő anyaghiány miatt azonban ezek nagy 11 Léit. sz. 64. 183. 3. 12 Adatközlő: Vas Józsefné, 78 éves, Csurgónagymarton. Lásd 53. 4. 1. lelt. sz, leírókartonít. 20*