A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában
TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI URADALMÁBAN 247 3S így ott lesz szükséges az ellenokokat előadni, később pedig, miután a tárgy Bécsbe felküldetett, ott lesz szükséges egy ágens segítségével informálni". 46 Mikor a helytartótanács a pölöskeiek mindkét folyamodványát egyszerre leküldte Zala megyéhez kivizsgálás végett, a pölöskei uradalom ügyésze, Kovács László, 1844. aug. 11-i nyilatkozatában azok tartalmát teljesen alaptalanoknak jelentette ki. Azt állította, hogy e folyamodványok kizárólag felbujtás eredménye; a felbujtó pedig nem más, mint az uradalom korábbi fiskálisa, aki így áll bosszút elbocsáttatásáért. Sürgette a helytartótanács végső döntését, mert addig „egyik fél seam miveli kellő módra a földjeit, és a trágyát csak otthon felhalmozza . .. Márpedig pölöskei -uradalom helységeinek u. m. Pölöske, Bak, Tüttös és Náprádfának elkülönözései most már 6 esztendeje, hogy czélba vétettek". 47 Az uradalmi ügyész nyilatkozatát a megye már a helytartótanács elé terjesztette, amikor kiderült, hogy abba valami hiba csúszhatott, benne valami kellemetlen elszólás történhetett, mert Lunkányi sürgősen egy másikat írattatott helyette, magánlevélben Tasnerhez küldötte, s ő aztán a helytartótanácsnál az iratokat titokban sikeresen kicseréltette. Erről 1844. okt. 6-i levelében így számolt be Lunkányinak: „Azon újabb nyilatkozat, melyet utolsó becses levelébe zárva küldött, már ki van cserélve, s az előbbi nyilatkozat kezeim, közt létezik. A változtatás jól történt. S noha Szabó még most sem érkezett meg, azért mégis meg van ígérve nekem, hogy a pölöskei port illető folyamodás azon új nyilatkozattal etc. együtt holnapután referáltatni fog, s pedig az illető mindent elkövetend, hogy kedvezőleg üssön ki a dolog. Bécsbe már csak fel kell menni ez ügynek; miről azon esetre majd értekezendünk: egyébiránt, hacsak lehetséges, tán ezt is elmellőzhetjük". 48 Egy későbbi, október 29-én kelt levelében mégegyszer visszatért erre az ügyre: „Remélem vette ön utolsó levelemet, mellyben megírtam az iromány csere megtörténtét". 49 A tüttösi és náprádfai pereket Méreynél sürgette: „M-y megígérte különös megkérésemre, hogy e két port mentül előbb referáltatja, és pedig Sz. által, s ekkép remény van, hogy e két pör mentül előbb definitive és kívánság szerint bevégződve a megyéhez jutand". 50 Szabó azután úgy referálta az ügyeket, ahogyan kellett; Tasner november 21-én a jószágkormányzóval már örömmel közölhette, hogy a perek „szerencsésen keresztülmentek a tanácson; helyben hagyólag és végképpen; úgy hogy nemsokára végrehajtás végett a vármegyénél lesznek." 51 Az ügy sikerében közreműködött helytartótanácsi tisztviselők szolgálatait azonban honorálni kell; ezért Tasner már 1844. december 21-i levelében közölte Lunkányival: „Budán lesz egy kis költségem tett ígéreteim szerint; majd annakidején az egész megtérítendő summáról fogom önt tudósítani". 52 Tasner Széchenyi budapesti ingatlanainak jövedelmipénztárából fizette meg az uradalom kezére dolgozó embereket, s Lun40 B. 9. fasc. 264. fol. Tasner — Lunkányihoz. Pest, U844. jún. 16. 4 ' CS. III. к. in. sz. D/. 4S B. 9. fasc. 364. fol. Tasner — Lurtkányiihoz. Pest, 1844. okt. 6. 49 Uo. 347. fol. Tasner — Lunkányihoz. Pest, 1844. okt. 29. 50 Uo. 51 Uo. 376. fol. Tasner — Lunikányihoz. Pest, 1844. nov. 21. aa B. 9. fasc. 396. M. Tasner — Lunkányinoz. Pest, 1844. dec. 21.
