A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában

TAGOSÍTÁS SZÉCHENYI URADALMÁBAN 241 bogy nem fogja senki is elhinni azt, hogy a jobbágyok jó földjeit elszedtük és helyettek rosszakat adtunk"? Széchenyihez 1841. ápr. 7-én írt levelében a Lunkányi vezérlete alatt álló gazdatiszti kar számos visszaélésére is felhívta a figyelmet,

9 de levelét Széchenyi Lunkányi kezére adta, aki nem habozott őt a gróf nevében hivatalából azonnal elmozdítani.

10 A pölöskei jobbágyok könyörgésére a megye 1841. jan. 11-én eltiltotta az uradalmat a legelő elfoglalásától mindaddig, míg törvényes döntés nem született az elkülönözésről.

11 Az uradalom új ügyésze, Kovács László kérésére, július 1-én nevezi ki a megye a „tagosító választmányt", a pölöskei uradalom részére.

12 Ennek a barátságos egyezés előmozdítására tett kísérletei sikertelenek maradtak. 1841. novemberének második felében indulnak meg Széchenyi István „öszvesítést és elkülönözést tárgyazó perei" az uradalom központjában, Pölöskén tartott úriszéki üléseken. Nov. 15-én Tüttös, 20-án Pölöske, Bak és Náprádf a ügyében született döntés. A tüttösi perben „az alperes jobbágyság részéről jelen volt tiszti főügyész úr" nem járult hozzá a tagosításhoz, mert a parasztság elsőosztályú földjeiért az uraság csak másodosztályúakat ajánl cserébe, márpedig, mint hangoztatta, az 1832—36. évi 10. te. 6. szakasza értelmében a csere csak akkor történhetik meg, ,,ha tökélletesen annyit érő adatik a jobbágyoktól elvettek helyett". Kívánja tehát „az alperes jobbágyokat eddig is használt, kitelhetőleg javítgatott szántóföldjeiknek és rétjeiknek birtokában meghagyatni" — amiért a tüttösi jobbágyság a barátságos egyezkedési kísérlet alkalmával is a megyei küldöttség előtt „sóvárogva esdéklett". — A legelőelkülönözés iránt nem tett ellenvetést, csak azt hangsúlyozta, hogy a parasztoknak marháik számára elegendő legelő adassék, hogy a közterheknek eleget tehessenek. Az úriszék nem fogadta el a jobbágyságot pártfogoló tiszti főügyész véleményét. Hivatkozott az 1832—36. évi 5. te. 7. szakaszára, amely az „értelmesebb gazdálkodás" előmozdítása érdekében a földesúr számára lehetővé teszi az összesítést, ha ezáltal „a jobbágyságnak a maga eddigi birtokától elesni kellenék is". Nem értett egyet azzal, mintha elsőosztályú földért csak elsőosztályút lehetne cserébe adni, hiszen a törvény is nem „szinte ollyant, hanem annyit érőt adatni rendel". A fennforgó különbség kiegyenlítésére elegendőnek találta az uradalom, azon ajánlatát, hogy a csereföldek minden holdjához 100 D-öl pluszt fog kiméretni. — A legelőelkülönözés tekintetében a 903 hold közlegelőből 280 holdat ítélt meg az úriszék a jobbágyság számára.

13 A pölöskei perben a tiszti ügyész a tagosításnak ugyancsak mindjárt ellentmondott, mert elsőosztályú jobbágyföldekért másod- sőt harmadosztályú földeket ajánlott cserébe az uradalom. — A legelő tekintetében az uradalom, jobbágy telkenként 8 holdnyit akart volna számítani; a tiszti ügyész azonban a jobbágyok kívánságának megfelelően a maximális, telkenkénti 22 hold megállapítását követelte. Az úriszék a cserét nem is ítélte meg, noha az uradalom holdanként 100 П-öl ráadást is ajánlott. A legelő tekintetében pedig az úriszék telken9 B. 8. fasc. 5120. fol. Szabó János '— Széchenyihez, Eger, 1041. április 7. 10 Uo. 623. fol. Szabó Jánosi — Széchenyihez, Zalaminidszent, 1841. ápr. 1». 11 ZKJ 195/1841. ia Uo. 1896/1841. 13 CS. III. к. 23. sz. А/. 16 GÖCSEJI MÜZEUM