A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Tilkovszky Lóránt: A tagosítás és legelőelkülönözés Széchenyi István pölöskei uradalmában
A TAGOSÍTÁS ÉS LEGELÖELKÜLÖNÖZÉS SZÉCHENYI ISTVÁN PÖLÖSKEI URADALMÁBAN Az elmúlt évtized magyar gazdaságtörténetírása nem mulasztotta el hangsúlyozni az elkülönözött birtokhasználat és a tagosítás jelentőségét a tőkés gazdálkodásra való áttérés szempontjából a XIX. szd-i magyar mezőgazdaságban. 1 Mégis, annak ellenére, hogy gazdag monográfiák állnak ma már rendelkezésünkre .egy-egy nagyobb uradalom gazdálkodásáról mezőgazdaságunk fejlődésének e fontos időszakából, 2 még nem került sor arra, hogy az elkülönözés és tagosítás folyamatát valamely birtokon a maga egész menetén végigkísérte és részleteiben megvizsgálta volna a történetkutatás. Ennek megkísérlése magában is érdekes feladat; — különösen érdekessé teheti viszont az, ha e folyamatot épp Széchenyi István birtokain vesszük vizsgálat alá, akiről köztudomású, hogy a tőkés irányú átalakulás szükségességének egyik legelső és kétségkívül legnagyobbhatású meghirdetője volt a még feudális Magyarországon. Széchenyi Sopron megyei, cenki uradalmát tette azzá a kísérleti műhellyé, ahol először néz szembe az elkülönözés és tagosítás gyakorlati problémáival. 1828—30-ban Nagycenken úgy valósította meg az allodiális jövedelmek fokozhatóságának ezeket a feltételeit, hogy a parasztság károsodásának elhárítása érdekében inkább maga vállalt átmeneti jövedelemcsökkenést azáltal, hogy a helység határának jobbminőségű részét engedte át jobbágyainak. De ilyen áldozatokra maga Széchenyi is legfeljebb csak egy-egy helység tekintetében vállalkozhatott; egész uradalmak ilyen alapon való átszervezése lehetetlennek bizonyult. Amikor tehát az 1832—36. évi országgyűlés olyan törvényt hozott, mely szerint a parasztság ellenkezése ellenére is végre leihet hajtani a földek átcserélését és az urasági földek tagosítását, — Széchenyi sem ajánlotta fel többé soha a határ jobbik részét a parasztságnak, hogy a tagosításhoz való hozzájárulását ezáltal megnyerje, hanem maga is a kényszerítő erejű törvényhez ragaszkodott. E fordulatot csak erősítette Széchenyi liberális szemléletmódjának változása: — a kisbirtokú vagy éppen birtoktalan megyei ellenzéknek hatalomra kerülése és a nagybirtokosokkal szembeni fellépése Sopron megyében — ,,a tulajdonosi jussokhoz és földesúri igazakhoz" való merev ragaszkodást váltotta ki Széchenyiben az ellenzék által követelésekre és ellen1 Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp., 1952. 194—198. 1. 2 Szabad György: A taitai és gesztesi Esatenriázy-uradalom áttérése a robotrendszeirről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. — Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a gróf Festeticsek keszthelyi ágának 'birtokain 1711— ШЭ0. Bp., 1964.
