A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Degré Alajos: Boszorkányperek Zala megyében
BOSZORKÁNYPEREK ZALA MEGYÉBEN 233: dúlnak elő, Zalában nyoma sincs. Szellemesebb az a magyarázat, hogy az ősrégi, és az egyház által ébren tartott démonhitet használták ki az osztályharc különösen válságos szakaszában — a XVI— XVII. században, — az elnyomottak rettegésének különösen kegyetlen eszközökkel való fenntartására. 52 Ennek a magyarázatnak azonban az a hibája, hogy úgy számítja, a boszorkányperek száma a XVI. századtól kezdve igen megnőtt. Ez azonban egyáltalában nincs bizonyítva, nem is bizonyítható, mert a XVI. századig a büntető ítéleteket ritkán foglalták írásba, hisz azok későbbi bizonyítására nem volt szükség. A boszorkányüldözés folyamatossága pedig hazánkban is bizonyítható. Nemcsak István, László és Kálmán gyakran hivatkozott törvényei rendelkeztek a boszorkányüldözésről (Kálmán csak egy fajta boszorkány létezését tagadja, a többit büntetni rendeli). A XIII. század elején a nagyváradi káptalan tüzesvaspróba lajstromán néhány év alatt tizenegy boszorkánysági vád szerepel. 53 A későbbiekben Buda város jogkönyve pellengérrel, visszaesés esetén máglyával rendeli büntetni a boszorkányokat. 54 Akadt nádori közgyűlés, amely boszorkányokat elítélt. 55 Mátyás korában pedig a pallosjog adományozásakor a boszorkányok kivégzésére is feljogosították az adományost. Ez rendszeres gyakorlat lehetett, mert Magyi János formuláskönyve (Nyirkállói) is ilyen pallosjog adományozást mutat. 56 Zala megye gyakorlata azt is cáfolja, hogy a boszorkánypereket a hatóságok kezdeményezték volna. Ellenkezőleg, a tanúvallomások azt mutatják, hogy azok, akik valamely boszorkánygyanús személytől sértve érezték magukat, panaszok, feljelentések tömegével árasztották el az alispánt. A kezdeményezést tehát sokszor magánbosszú vezette, de kétségtelenül alulról indult ki. Zala megyében nemcsak a tömegperek hiányzanak teljesen, nincsenek szenzációs vádak sem. De éppen a boszorkánypereknek ez a szürkesége világít rá a boszorkányperek alapvető okára, a természettudományok, különösen az orvostudomány elmaradottságára. Igen sok betegség fordult elő, amit a tanúk csak hideglelésnek, végtagok összezsugorodásának stb. neveztek, és a megyében egyetlen képzett orvos sem volt. Zalaegerszegen és Kanizsán találkozunk ugyan chirurgussal, de ezek a sebészek még olyan primitív és babonás elméleti képzettségben sem részesültek, mint az akkori orvosok, rendszerint inasként, gyakorlatban sajátították el ezt a mesterséget egy chirurgus oldalán. Az egyik vizsgálat során kihallgatták az egerszegi chirurgust. Eszébe sem jutott, hogy a ,,rontás" fogalmi lehetőségét tagadja, csupán azt vallotta, ő kezelte Törjék Lászlót, a gyanúsítás egyik kezdeményezőjét, és az „meghvallotta, hogy nem ördögi mesterséggel rontatott megh egéssége, hanem hektikában vagyon egészlen." 57 Aki ebben az időben beteg volt, a falubeli, vagy környékbeli ,,tudós"okhoz, ,,orvos"-okhoz vagy ,,javas"-okhoz fordult. Ezek néha férfiak — főleg pásztoremberek — túlnyomó részben azonban nők. A három kifeje58 Egyetemes Állami- és Jogtörténet. Egyetemi tankönyv (Bp. 1937) Ш, 1. 53 Regestrum Varadiense (Kandra Kabos kiadása Bp. 1898) 2, 68, 161, 193, 236, 267, 27», 3120, 371, 376', 38í2i. ez. 54 Mollay K. ; Das OÉoer Stadtrecht. Bp. 1959. 169. 1. 331. sz. 55 Lásd fentebb 7. jegyzet. 50 Kovachich M. G., Formulae Styli 170. 1. „fűre®, latrones, domorum inceneores,, intoxicatrices, inoantatores, homicidas, aliosque malefactones." 57 IM. f. 1. 1736. Szabó György.
