A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Degré Alajos: Boszorkányperek Zala megyében
BOSZORKÁNYPEREK ZALA MEGYÉBEN 229 Még két halálos ítélet emléke maradt fenn. Harcz Jutka zalalövői aszszonyt, ki a megye rabságában sínylődött, az 1750-ben folyt vizsgálat során a tanúk sora vádolta azzal, hogy akire megharagudott, arra hideglelést bocsátott, vagy szülés után szörnyű görcsökkel kínozta, ezenkívül lopott, parázna életet élt, és „fajtalan ágyból gyermekeket is szült". 18 A per részleteit nem. ismerjük, de egy későbbi boszorkányperben a tanúk megemlítik, hogy Harcz Jutkát megégették. 19 1746-ban Tóth Jutka, Bászki Miklós neje elleni vizsgálat során 5 tanú vallotta, hogy akire megharagudott a vármegyénél raboskodó asszony, azt vagy hideg lelte, vagy a lába „romlott meg". E jegyzőkönyv hátán más, de egykorú kézzel fel van jegyezve, „est etiam expedita, requiescat in sancta pace", azaz már végrehajtatott, nyugodjék békében. 20 Az „expedire" szót ugyanis használták „kivégzés" értelemben is. 21 De nem minden bűnösnek talált boszorkányt ítéltek halálra. Az ugyancsak a megye fogságában raboskodó Gáspár Ilonáról ugyan 5 szentandrási tanú vallotta, hogy közhír szerint boszorkány, megfenyegette Parti Annát, a molnár feleségét, és annak karjaira és lábaira „oly száraz fájdalmak estek, hogy hat hétig kölletett kínlódni, ágyban feküdni." 22 A perlajstromban mégis azt jegyezték fel róla, hogy több tolvajjal és parázna csavargóval együtt megkapta méltó büntetését és elbocsátották. Ez alkalmasint megkorbácsolására utal. Soós Erzsébetről, Segesdi Bálint özvegyéről 10 mileji tanú vallotta, hogy haragjában másoknak hideglelést okozott, sőt az egyik azt is, hogy őt éjszaka szekérbe fogta és úgy nyargalt vele. 23 Mégis a perlajstrom szerint csak a vármegyéből való kiűzésre ítélték. Simon Katáról 16 háshágyi jobbágy vallotta, hogy betegséget okozott, egy férfit megnyergelt, állatokat megrontott, sőt olyan varázsszert is használt, melynek segítségével bilincseiből is kiszabadult. A vizsgálat alatt a vármegye foglya volt, de perében nem hoztak ítéletet. 24 Fülöp Pannáról, Dervarics Pál feleségéről tanúk egész sora vallotta Kapolcson, hogy ha valamit kért és nem kapta meg, megharagudott és beteggé tette haragosait. Emiatt egy ízben az alispán már el is fogatta, de utóbb elbocsátotta a rabságból, reversalist véve tőle arról, hogy „ha valamikor egésségében vagy testében bárkit megrontani tapasztaltatnék, azonnal az eránt hazánk törvényei szerint megh íratott és érdemlett büntetést el ne kerülhesse." Egyik tanú szerint még 40 vagy 50 forintot fizetnie is kellett. Boszorkánysága miatt Talliándörögdről kiűzték és Kapolcsra került. 25 18 ÍM. /. 3. ifim. 19 ÍM. /. 3. 11761. (Kovács Marinka). 20 ÍM. /. 2. 1746. 21 Kovachioh, Formulae Stylii. 170. 1. Nyirkállói (Magyi) 29. sz. „expedM, laqueo suspendere, rotare, decolaire ас incremare". 22 IM. f. 3. Г76И. A perlajstrom szerint „accepta silbi «lictata poena dimissi sunt." 23 IM. f. 3. 1761. A perlajstram szerint „e fimbus comitatus éjecta et expulsa est" 24 IM. f. 3. 1760. A perlajsïtrom szerint „indecisa est causa." A tanúvallomások egy részét hiányosan és saját fantáiziájáiból' kiszínezve közli Nagy Károly, A vármegye házasít (Zalaegerszeg 19216) 8—17. 1. 25 ÍM. f. 4. 1754.
