A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Degré Alajos: Boszorkányperek Zala megyében

228 DEGRÉ ALAJOS Nem állunk jobban az úriszéki anyaggal sem. A Zalaegerszegi Állami Levéltárban őrzött uradalmi iratok közül a kapornaki apátság úriszéki csomói között bűnügyeket nem őriztek meg, a zalavári apátsági úriszék számos bűnügye között pedig nincs boszorkányper. Fennmaradt azonban Nagykanizsa város tanácsának egy boszorkányperben hozott ítélete,

8 noha a városnak pallosjoga nem volt. A zalai boszorkányperek számos emlékét őrzi azonban a megyei tisztviselők hátrahagyott írásaiból a Zalaegerszegi Állami Levéltárban összeállított tiszti vizsgálati iratsorozat.

9 A perlajstromban felsorolt boszorkányperek felének, 14-nek megvan itt a tanúkihallgatási jegyzőkönyve, sőt 14 olyan boszorkányperre vonatkozó tanúkihallgatás is van, amely a perlajstromban nem szerepel,

10 noha kettőről is megállapítható közülük, hogy halálos ítéletet hoztak benne. De van e tanúkihallgatási jegyzőkönyvek között olyan is, amely az Esterházyak alsólendvai,

11 a Széchenyiek egervári,

12 a veszprémi püspök sümegi úriszéke

13 előtt folyó boszorkányper céljára készült, egy pedig Somogy megyében folyó per céljára, mert a gyanúsítottat Somogy megye területén tartóztatták le, noha „ördöngös mesterkedéseit" Kiskomáromban követte el.

14 Hozzászámítva a Komáromy által közölt, s a belatinci úriszék előtt folyt pert,

15 1723 és 1765 között összesen 48 zalai boszorkányperről tudunk. Persze ebből 14-ről a vádlott nevén kívül semmit. Sajnos igen kevés boszorkányperben maradt fenn az ítélet. Az egyetlen teljes szövegű boszorkányperben, melyet Hajba János dobri lakos ellen 1752-ben indítottak, a vádló megyei ügyész javaslata ellenére a megyei törvényszék nem rendelte el a kínvallatást, és bár kilenc dobri lakos vallotta, hogy a vármegye fogságában raboskodó gyanúsított megharagudott rájuk és hideglelést bocsátott haragosaira, a megyei törvényszék a vádat nem látta bizonyítottnak, és a vádlottat felmentette.

16 A kanizsai városi tanács Molnár Marinkát megkínoztatta, vízpróbát végzett vele, és ennek alapján halálra ítélte. Elrendelte a kínvallatást a belatinci úriszék is, de végítéletet nem hozott, mert a pert fel kellett terjessze a helytartótanácshoz, amely a kínzás mellőzését, és vádlott megkorbácsolását rendelte.

17 8 Nagykanizsa város tanácsjegyzőkönyve a nagykanizsai Thury György Múzeumban. I. köt. fíl—«3. 1. 1714. 9 Zalaegerszegi Állami Levéltár. Inquisitiones Magistratuales. (Az alábbiakban rövidítve IM-mel hivatkozva.) Az egyes jegyzőkönyveknek jelzetei nincsenek, de évrend szerint vannak csoportosítva. A hivatkozás tehát a fasciculus (f) és az évszám, vallamimt ha a főszöveg nem jelöli meg, a gyanúsított neve megjelölésével történik. 10 IM. /. 1. 1724 (Horváth Margit), 1725 (Németh Mátyásné), 1734 (Nagy Jutka), 1738 (Tóth Gergely), /. 2. 1740 (Bafcsa Éva), 1741 (Boronyáik Éva), 1747 (Tóth Jutka), f. 3. 1700 (Hegedűs Ilona, Gombos Orsik, Szarka Dóra, Harcz Jutka), 1761 (Kovács Marinka, Herczeg Marinka), f. 4. 17ö4 (Beracze Éva), 1796 (Patay Éva). 11 IM. f. 1. 17Э9 (Németh Kata), /. 2. 1742 (Horváth Örzse). 12 ÍM. /. 2. 1740 (Gáli Ilona). 13 IM. f. 3. 17150, (Szilatsi Kata). *

4 IM. f. 2. 1741. (Györké Panna). 15 Komáromy i. m. в016. 1. 10 Zalaegerszegi Állami Levéltár. Processus Criminates (az alábbiakban Crim.). i. 1Э. n. 4. 17 Komáromy i. m. 600. 1.