A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Jakab Géza: Zalai kódexeink
ZALAI KÓDEXEINK 219 zsef külön is megjegyzi (i. m. 14. 1.), hogy ,,ez már francia móka, a , drôlerie' eleme." A Hahóti-kódex XI. századeleji keletkezése tehát valószínűnek látszik. Ami ennek számunkra külön jelentőséget ad: annak az igen magasrendű kulturális életnek kézzelfogható bizonyítéka, amely a XI. sz. elején a dunántúli magyar életet éppen itt, a déli és délnyugati határ mentén, Zalában, átfűtötte. A monostorok nyugatról jött atyái új magyar papi nemzedékeket nevelnek, akik tőlük kultúrát, amazok tőlük nyelvtudást, helyrajzi és néprajzi ismereteket szereznek. A nyugati kereszténység szétsugárzásával egyidejűleg bontakozik ki az Árpád-kori magyar kultúrélet is, a friss népek duzzadó vitalitásával, lendületével és gyermeteg természetességével, melynek alkotásaiból még ma is az új országépítés láza és termékenyítő heve sugárzik felénk, melytől nem idegen a franciás „drôlerie", a magyar játékos móka megnyilatkozási vágya sem. A monostorok, apátságok szigorú zárt rendjébe kényszerített fiatal magyar parasztfiú kedvére nyújtózik egyet a „scriptuárium" lábbujjhegyen lépkedő csendjében, aztán újra írópultja fölé görnyed, az elrendelt munka kötelességének súlyával a vállán. Nem titok a könyvtörténet művelői előtt, hogy egy-egy kódex kultúrtörténeti értéke nemcsak felér és egyenértékű a tudomány számára egyegy nagyszabású régészeti ásatással, de néha jelentőségben és értékelhetőségben felül is múlja amannak várható eredményeit. Ezért beszélünk éppúgy ,,rétegek"-ről egy-egy kódex esetében, mint ahogy földrétegeket tár föl a régész mélybehatoló ásója is, — mindkét esetben kultúrtörténeti rétegeket tárva fel mai ismereteink számára. A Hahóti-4tódexben a szaktudomány három ilyen kultúrréteget tárt fel: a rómait (R.), a bencés-frankot (BF.), azaz a franciás részt és végül a magyar (H=Hungarus) réteget. Dr. Kniewald Károly i. m. részletesen ismerteti e rétegek tartalmát, elemzi jelentőségüket, főleg liturgiái szempontokból. Minket természetesen a harmadik, a zalai (H.)-réteg kultúrkincse érdekel a legizgalmasabban : a „magyar" szentekre vonatkozó rész. 18 Kikről tud a Hahóti-kódex? 1. Szent Adalbert prágai püspök az első, aki — egyes források szerint — már bérmálásban részesítette 995-ben Vajkot, a későbbi országépítő I. István királyunkat. Ez évben, — írja Kniewald dr., — minden bizonnyal Géza fejedelem udvarában tartózkodott. 2. Szent Benedek mártír I. István király idején szenvedett vértanúhalált. 3. Szent András, a hitvalló. 4. Szent Istvánt, továbbá fiát, Imre herceget és Szent Andrást már a Mindenszentek litániája is említi a kódex 18. fólióján. Ez biztos jele annak, hogy a kódex e részének írása idején már szentként tisztelték őket. Mivel István, Imre és Gellért püspök kultuszáról csak 1072—73-tól vannak adataink, a Hahóti-kódexnek e része nem készülhetett 1073. előtt. A kézirat e részét kétségtelenül a három magyar szent kánonizációját megelőzőleg (1083) kezdték meg, szenttéavatásuk a kódex írása közben történt és így, — pótlólag! — vehették fel az új magyar szentekre vonatkozó miséket a kódex votiv miséi közé. A kódexet — mint tudjuk, — 1094-ben viszi Duh 18 Dr. Kniewald К.: A Hahóti Kódex 'magyar szentjei. Pannonhalmi Szemle 1938. XIII. 36—50. 1.
