A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt
184 HOLUB JÓZSEF lakosság, amely a Dunántúlon épp megyénk területén volt aránylag a legsűrűbb, újból művelésükhöz fogott. A honfoglaló magyarság tehát talált itt már szőlőket, amelyeknek a műveléséhez ő is hozzáfogott annál is inkább, mert a szőlővel megismerkedett már a Don-vidéki hazájában. így azután megértjük, hogy a megyénkre vonatkozó legelső okleveles emlékünkben találjuk az első adatot az itteni szőlőművelésre is: István királynak a veszprém-völgyi apácamonostor részére 1002-ben kiállított adománylevelében azt olvassuk, hogy Paloznakon egy szőlőművest, vincellért kapott tőle a monostor, természetesen az általa művelt szőlővel együtt. 17 Ez a vidék, úgy látjuk, jó részben királyi birtok volt, mert I. Endre is, amikor a tihanyi apátságot alapította 1055-ben, 20 vincellért adott neki 20 szőlővel, és csupán a tihanyi szigeten levő szőlőket tartotta meg magának továbbra is. Később azonban, bizonyára királyi adomány folytán, ezek is az apátság birtokába jutottak, mert a népeiről 1211-ben készült nagy összeírásban már mint apátsági birtokok szerepelnek. 18 A veszprémi egyháznak korai szőlőbirtokairól az említett 1082-i összeírás tájékoztat bennünket, amely hamis ugyan, de történeti forrásértéke nem kétséges. Ebben az összeírásban a káptalannak az alábbi szőlői szerepelnek: Vászoly (10), Kál (11), Ecsér (6), Hegymagas (8), Keszi (2), Merenye (több szőlő elhatárolva), Apáti (2), Szerente (9), Dörgicse (2), Kék (2 és egy prépostsági szőlő), Szőllős (9), Örs (vincellérek), másik Örs (8), végül Paloznak é; Csopak (46 szőlő, 22 vincellér). Igaz ugyan, hogy ez részben a hamisítás időpontjának, a XIV. század elejének az állapotát tűnteti fel, de kétségtelen, hogy régi feljegyzéseket is felhasznált az oklevél készítője. 19 A veszprémi egyház szőlői, mint a birtokai általában, állandóan gyarapodtak a hívek adományai folytán. Amikor Imre királyunk 1199-ben szabad rendelkezési jogot biztosított Joachim vitézének, ő az egész vagyonát feleségére, ennek a halála után pedig Szent Mihály egyházának hagyta. Adományai között szerepelt a Zalán túl fekvő Kozmadamján nevű föld mellett egy szőlő is, továbbá Kálón egy vincellér a szabad feleségével, fiaival és négy szőlővel; Kálón még két háznép torlót is adott neki egy-egy szőlővel, akiknek az volt a kötelezettségük, hogy évente 80 köböl bort adjanak azoknak a lőrinteieknek, akiknek a tort meg kellett rendezniök. A felesége a saját vagyonából egy háznépet adott a káptalannak Kálón, amelynek a földjein kívül még egy szőleje is volt itt. 20 A korai adományok közül ismerjük még Turul comesét, aki a királytól Paloznakon kapott 10 háznépet földjeikkel és szőleikkel a veszprémi egyháznak adta 1217-ben tartozása fejében. Ez a 10 háznép eredetileg a zalai várnéphez tartozott. 2 ' — 1227-ben Sal comes Nivegy faluban nyolc háznépet adott a veszprémi káptalannak, akik húsz-húsz köböl bort tartoztak adni a káptalannak évente. 22 17 Kálmán király 11ШМ megújításában: „Et in villa Polosndc habet abbatissa unajim vinitorem cum vinea sua" (Fejérpataky László, Kálmán király oklevelei. Budapest, 1Ö92, 34—5). 18 A tihanyi ap. tört. I, 486, 493, Э03. ia Hazai okmt. IV, 2—5; Veszprémi regeszták 7—8. 20 Hazai okmt. V, 1—3. 21 Arpádkori regeszták 320. — Ugyanő 1230-ban Tapolcát adta a káptalannak, ahol 7 háznép vinidator is lakott 7 szőlőben (Zalai okit, I, 69). 22 Veszprémi kápt. levt. Kál. 4.
