A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Helytörténet - Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt

182 HOLUB JÓZSEF fogadták, akkor mindegyik lovas egy-egy hordó bort is kapott. Ennyi volt a járandósága a várban szolgálatot teljesítő 12 lovasnak is.

1 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a liturgikus célokra szükséges bormennyiséget sem, mert majd húsz apátság, prépostság és kolostor, valamint többszáz templomos hely volt megyénkben, s a két szín alatt történő áldoztatás csak a XIII. században szűnt meg lassanként. Hogy az említett népes egyházi testületekben, ahol számos vendég is megfordult, sok bor fogyott, az természetes; de éppen ilyen nagy fogyasztók voltak a kisebbnagyobb nemesi kúriák is, s nem maradt el mögöttük ebben a tekintetben a jobbágyság' sem, amely e mellett jó áron értékesítette is a feleslegét. A belforgalom legfontosabb árujának ugyanis a bort tekinthetjük, amely már az Árpád-korban teljesen magára öltötte az árualakot.

2 Érdekes, hogy amikor a nádor a XIV. század végén ítéletet hozott a veszprémvölgyi apácák és másfelől a veszprémi káptalan és több nemes között szárberényi birtokrészekért folyt perben, a jobbágyok részére annyi szőlőt rendelt kihasítani, hogy a munkájuk ellenértéke mellett meglegyen a fogyasztáshoz szükséges boruk is.

3 A szőlők elterjedése megyénkben A nagyarányú bortermelést megyénkben az tette lehetővé, hogy a talaja általában, de különösen a Balatoni Felvidék lábánál elterülő teraszé kiválóan alkalmas szőlőtermelésre; ez utóbbinak még az inszolációja is rendkívül erős, s e mellett a Balaton közelsége gátolja a talaj kisugárzását és segíti a beérést.

4 A filoxéra pusztítása előtt 43 000 hold szőlőterülettel Zala mindjárt Baranya után következett a Dunántúlon, s kétségtelen, hogy Mohács előtt is a második vagy talán az első helyet foglalta el. Az 1526 előtti emlékeinkből nyert adatok a szőlők elterjedéséről természetesen nem tükrözhetik egészen hűen a valódi helyzetet, mert okleveleink a sok pusztulás következtében nagyon hiányosan maradtak csak fenn. Kivétel megyénk délnyugati sarka, mert róla egészen pontos képünk van: erre a vidékre ugyanis rendelkezésünkre áll a zágrábi püspökség bekcsényi főesperességének néhány bortizedlajstroma a XVI. század elejéről, amelyek faluról-falura haladva tüntetik fel a beszedett bordézsmát.

5 Nézzük meg közelebbről a fennmaradt emlékeinket, hol beszélnek nagyobb arányú bortermelésről. A legkiterjedtebb szőlőkultúrával természetesen a Balaton vidékén találkozunk; a veszprémi káptalan birtokainak 1082-i összeírása, amely a 1 A veszprémi püspökség birtokainak urbáriuma 1324-ből a bécsi állami levéltárban (Hungarica I. csomó) 104a'—ilO'Öb. Vb. Holub József, Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén (Pannónia Könyvtár в2). Pécs, 1943. 2 Molnár Erik, A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig. Budapest, 1949. 16; Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Budapest, 1953, 1127. 3 ,, . .. prêter Labores eoruim et etiam vino pro eorum victus [!] necessario, ut congrueret, exinde rémanente" (Veszprémi regesztáik. Összeállította Kumorovitz Bernát. Budapest, 1953, 776). 4 Takács Árpád, A szőlőtermelés történeti földrajza. Budapest, 1942, 73. b A zágrábi káptalan levéltárában, amely a zágrábi állami levéltárban őriztetik. — Vö. Holub József, Zala megye története a középkorban. I. Pécs, 1929. 416. skv. 11.