A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)
Régészet - Csalog József: Híd- és dorongutak Zalavár környékén
140 CSALOG JÓZSEF lyesebben lent a berekben, első felismerhető nyomait a Koller-f éle kocsma kertje alatt találjuk meg. Innen kezdve egy darabon, majdnem a kanális hídjáig kaszáló réteken, az országút északi oldalán találjuk meg a nyomait, valamivel a kanális előtt ferdén keresztezi az országutat, és a várdomb keleti oldalának közepe felé tart. Az út nyomai könnyen felismerhetők, mert az egymástól 4—4,5 méternyire levert cölöpsorokból még igen sok cölöp megvan, a cölöpsorok nem is egyszerűek, hanem háromszorosak-négyszeresek, azaz az eredetileg levert cölöpsorok külső oldalán idővel és pótlásul újabb cölöpöket vertek le. Különös sajátossága ennek az útszakasznak az is, hogy a cölöpsorok között az egykori úttest kb. 10 cm-nyire kipúposodik, azaz az útnak itt koronája is van. Ennek az útnak az egykori szerkezete tehát használata folyamán megváltozott. Az eredeti állapot idején a két párhuzamos sorban levert cölöpök hídszerű felépítményt hordozhattak. Az első cölöpöknek az elkorhadása tette szükségessé a külső oldalakon a második, majd a harmadik stb. pótlábaknak a leverését. Végső fokon ezután a cölöpsorok közét rőzsével, földdel töltötték ki s az utat töltésszerűvé tették. Ezen az útszakaszon mindez természetesen csak feltevés, az okoskodás helyességét azonban beigazolja a többi helyen tett megfigyelés. II. Ennek az útnak nyomait a falu déli vége alatti kaszálókon találjuk meg. Ott, ahol ez az út a kertek aljából kiindul, a régi vízpart mellett, a tőzeges réten kb. félholdnyi területen nemcsak sorjában levert, hanem elszórtan — a legtöbb cölöpnek már eddig is megtörtént eltávolítása miatt nem ismerhető rendszerben — álló cölöpöket találtunk. Azt a látszatot keltik ezek, mintha ezen a helyen egykor valamilyen, parthoz támaszkodó, cölöpökön álló építmény, esetleg bárkarakodó hely lett volna. A falu déli részén álló házak kertje alatti berekben, Lutz Sándor Kacs kaszálóján 75 m-nyire a kertek szélétől, az említett kaszáló északi mesgyéjén egy 8x5 m-es felületet bontottunk ki. Ezen a darabon nyolc cölöp volt leverve, összefüggést azonban nem sikerült találnunk közöttük. A felületbontásnak mégis volt valamelyes eredménye, mert legalább a talajviszonyokat és a cölöpöket ismertük meg. A talajviszonyok a következők voltak: I. —20 cm-ig: humusz, II. 20—30 cm-ig: fekete nyirkos, tőzeges föld, III. 30—35 cm-ig: az elsőhöz hasonló humusz, IV. 35—43 cm-ig: fekete nyirkos, tőzeges réteg, V. 43—60 cm-ig: barnás tőzeg, VI. 60—70 cm-ig: fekete tőzeges, nyirkos réteg, VII. 70—90 cm-ig: barnás tőzeg. Nyolcvan cm mélyen elértük a talajvizet. Az I. rétegben egy 6 cm vastag, tölgyfából hasított pallódarabot, két kettéhasított tölgyfarönköt, a IV. rétegben egy hatalmas, egyik végén oldalt baltával ékalakúan bevágott tölgy farönköt, az V. réegben egy 6,7 cm vastagra hasított tölgy pallódeszka darabot, két tölgy rönköt és több karvas-