A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Dienes István: X. századi magyar temető Zalaszentgróton

X. SZÁZADI MAGYAR TEMETŐ ш évek idejére tenni. További megfigyeléseink azonban óvatosságra intenek e korai keltezést illetően. Semmilyen adatunk nincs például innen a szokásos lovastemetkezésre. Mintha a kedvelt hátaslónak a haláleset alkalmával való feláldozására és feltorozása után a bőrében bennehagyott hústalanabb részeknek: a koponyának, alsó lábaknak sírba tételére

24 már nem ügyeltek volna annyira, mint a valóban korai honfoglaláskori temetőkben. És ami még szembetűnőbb: egyetlen olyan tárgy sincs, amely határozottan az előző szállásterületek felé utalna, onnan származó, vagy legalábbis azok mintájára, már az új hazában készített darabnak volna tekinthető. Aligha vélekedhetünk úgy, hogy egyszerűen szegényebb emberek sírjaira akadhattunk, akiknek nem volt módjuk hozzá, hogy megszerezzék a rangosabb felszerelési tárgyakat. Nyilván nem volt akárki az, aki honfoglalóink pompájából már valamit sejtető tausírozott kengyellel

25 (II. t. 1.) szállhatott sírjába. Akiknek rangjukra utaló fokos,

26 5—6 nyílcsúcs járt útravalóul, temetésük pedig különös alapossággal ment végbe. Csakis arra gondolhatunk, hogy olyan korban élhettek már, midőn a régebbi szállásterületekkel való kapcsolatok végleg megszűntek s az oroszföldi nagy ötvösműhelyek nemzetközi forgalomba került áruihoz nem juthattak hozzá. Az l/a, 7, 8. sz. sírjainkat sem tennők tehát korábbra, mint a X. sz. közepe utáni időkre. A temető tehát csupán a X. sz. második felében, az akkori 30 éves átlagos életkort számítva mindössze két nemzedéken keresztül volt használatban. Jogos kérdés, hova áshatta a kis közösség — István királyunk korától kezdve — új halottjaink sírjait. Vajon nem abban a temetőben kereshetjük-e nyomukat, amelyre a zalavölgyi vasútvonal építése során találtak rá a múlt sz. utolsó esztendeiben, az egykori Polgárváros (a későbbiekben Kisszentgrót, vö. 1. képünkkel) közelében, új lelőhelyünktől délre kb. 1,2—1,3 km távolságra.

27 A földmunkálatokat először Posta Béla kísérte figyelemmel,

28 majd utána az Országos Régészeti és Embertani Társulat rendezett itt — Darnay Kálmán vezetésével — millenáris ásatásokat.

29 A vasútvonal mentén, egy hosszabb szakaszon, különböző korú (La Téne, római) emlékek láttak napvilágot. A minket közelebbről érintő sírok — mindkét közlemény szerint — a vasút és a Zalaudvarnoksffe tartó útvonal keresztezési pontja és az attól északra húzódó, legelső kelet—nyugati irányú dűlőút közötti területen feküdtek. A képek nélkül közölt és azóta jórészt elkallódott

30 mellékleteikről csak homályos ismereteink lehetnek, annyi mégis világosan kiderül "belőlük, hogy a temetkezések itt a XI. sZ; második felébe is átnyúlhattak. Azt azonban mégsem mondhatnánk, hogy az idetemetkezés éppen akkor indult meg, amikor az a mai agyagbányában befejeződött, vagyis hogy e temető annak közvetlen folytatása lenne. A leletanyag egy része:(l; vasfokos, : csiholóvasak, sírna és bepödrött végű haj, !* Vö. 20 j. ;'v:--..; .: 25 Hasonló darabok felsorolását 1. Dienes L, FA 10 (J1SS8) 140. -\ aö Párhuzamait 1. Harnpel J., Alterthümer des. frühen Mittelalters in Ungarin. (Braunschweig ilQOö) III. ЗЮ. t. 4; 422. t. W; Roska Ai., A .honfoglalás .és Erdély. <A történeti Erdély с. kötetben. Szetrik: Asztalos Miklós.. Bpv 1986) 1©5. 1. kép 2. stb. «$ 27 A terepen való eligazodásban igen nagy: segítségemre .volt Székelyhídi'Vilmos tanácstitkár. Segítségét ezúton, is feäszönöim.Í: ;•>.,: :.!.:,';;.;.::,..•••:;.;::;. .л :y: ; . -.:ïï. '' 28 Posta В., Arch. (Ш,

: Ш (il®96) ЗЭ&—ЗЙЗ: I ! ÍK.••...:. Ш Darrtäy К,; А^А:Ел:^.::16-(1®ЭД| 12í7—132. i - ' » L. MNM—

TM 44^1895. 132-^93'.'V&3;/ll890. Ш~-Ш. lelt Sz^alattl ;;-,- :