A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Régészet - Nováki Gyula: A kemendi vár

A KEMENDI VÁR 101 Végül még több szórvány leletet kell említeni a Várdombról, melyeiket egyrészt már korábban Szentmihályi Imre gyűjtött össze, másrészt az ásatás ideje alatt sikerült megszerezni. Az őskorból egy kaptafa alakú és egy nyéllyukas kőbaltát (3. kép 2, 5.), valamint jellegtelen cserepekét és egy orsógombot (I. 28—31.) kell említeni. A középkorból egy 15. századi

7 sarkantyú (I. 32.), végül egy a 18. századba

8 keltezhető vasmozsár (3. kép 6.) érdemel említést. Ez a kis rövid próbaásatás tehet újkőkorvégi-brqnzkoreleji és középkori, illetve újabbkori leleteket eredményezett. A földrajzi körülmények miatt az őskorból is önkéntelenül erődített telepre kell gondolnunk. Üjkőkori erődített telepet Európa-szerte szép számmal találunk. E várak típusáról azonban alig beszélhetünk, mert az egyes kultúráktól és a földrajzi adottságoktól függött, hogyan erődítették meg a lakótelepet. Magyarországon az őskori várak kutatása sajnos még nincsen abban a helyzetben, hogy az újkőkori vagy akár bronzkor-eleji erődített telepekről külön lehetne megemlékezni, ilyent bebizonyíthatóan még nem találtak. Ide lehet azonban sorolni a vucedol—zóki kultúra Baranya megyei lelőhelyeit,

9 melyekhez hasonló Alsó-Ausztriában Melknél

10 ismeretes; valamennyi a természet által is jól védett területen fekszik, magának az erődítésnek a nyomát azonban még egyik helyen sem találták meg. A kemendi Várdombnál is számolhatunk azzal, hogy az őskorban a telep védelmét egyedül a domb meredek oldalaira bízták, és ez esetben nem kimondottan erődített, hanem egyszerűen magaslati telepről beszélhetünk, ami azonban már védelmi jelleget ad. A vár középkori történetére vonatkozólag több oklevél is van, ezek részletes ismertetésére azonban nem térünk ki. Első említése 1357-ből ismeretes, amikor a Héder nemzetségbeli Kakas két fiának, Jánosnak és Henriknek birtokában volt, akik pedig Károly Róberttől kapták cserébe Lékáért. 1373-ban Rohonci Henrik és László tulajdona, majd 1403-tól a Gersei Pethő családé maradt a pusztulásáig.

11 Evlia Cselebi 1664-ben „Kemenvár" pusztulásáról ad hírt, amely az útleírás alapján a kemendi várral azonosítható.

12 Kisebb helyreállítás azonban történhetett, mert 1690-ben „kevés, vagy semmi katonaság"-ot említenek Kemenddel kapcsolatban,

13 a vár tehát még állott, de úgy látszik jelentősége már nem volt. Pusztulásának pontos idejét nem ismerjük, de valószínű, hogy ez sem kerülte el a Rákóczi-féle szabadságharc utáni szándékos rombolásokat. A múlt században még jelentős romok állhattak, mert a hagyomány szerint 7 Szendrei J.: Magyar hadtörténelmi emlékek. Bp. 1896. 214. ö Majdnem azonos rézmozsár van a soproni Liszt F. Múzeumban 1732-es évszámimal. a Török Gy. Pécs sz. kir. város „Majorossy Imre Múzeumának" Értesítőtje. 1942. 10-419. 10 O. Menghin. MAG Wien. XXXXIII. 94—103. 11 Holub J.: Zala megye története a középkorban. III. Pécs 1933. Kézirat. 12 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 11664—H666. Fordította és jegyzetekkel kísérte Karácson I. Bp. 190®. 10'. Karácson a 10. oldalon a 2. jegyzetben ,,Kemeinvár"-at tévesen, Körmenddel azonosítja. 13 Iványi B. jegyzeteiből. Ezt és a 12. jegyzet adatait Szentmihályi I. szíves közvetítése révén, kaptam meg.