Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 18. A jogrend helyreáll

88 és vagyonbiztonságának védelmére a polgárőrséget. A polgárőrség megalakítását elrendelő felhívást, amelyet sokezernyi példányban nyomattak ki és küldöttek szét a megye minden részébe, Brand Sán­dor dr. másodfőjegyző fogalmazta meg olyan lendületes és izzó haza­fiságtól átfűtött szövegezésben, amelynek az eredménye nem is ma­radt el. Röviddel utóbb a megye minden városában és helységé r ben, még a legkisebb községben is, a polgárság kebeléből alakult, (katonailag fegyelmezett és fölsiezrelt őrségi alakulatok tartották fenn a rendet, őrködtek a közbiztonság fölött és óvták az összesség meg­maradt javait. Zalavármegye az alkotmányosság helyreállta után, 1919 szep­tember 9-én tartotta első közgyűlését, amelyen ismét fölhangozhla­tott a meggyötört keblekből föltörő, áhítatos magyar imádság: a Himnusz. A törvényhatósági bizottság tagjai zsúfolásig megtöltötték az ősi megyeház dísztermét. Kolbenschlag Béla alispán elnökölt ezen a történelmi jelentőségű gyűlésen, amely a vármegye új korszakának kezdetét jelentette. Bosnyák Géza volt főispán nyitotta meg a közgyűlést a követ­kező szavakkal: — Adjunk hálát a magyarok Istenének, hogy végre ismét sza­badon nyilváníthatjuk véleményünket és gondolatainkat nem veri többé bilincsbe a hazaárulók kormányzását követő rablógyilkos rémuralom. A történelem igazságtevő vihara elsöpörte azokat, akik felbomlasztották a hadsereget, lerombolták a hivatali tekintélyt és a legf éktelenebb izgatással ellentétet szítottak a földesúr és a falú népe között. — A magyar nemzet történetének legszéggyenteljesebb korszaka kezdődött el 1919 március 21-én. Ez az a szomorú dátum, amikor a rablógyilkosok magukhoz ragadták a hatalmat, hogy garázdál­kodásuk rövid, de emlékezetes ideje alatt tönkretegyék minden in­tézményünket. Féktelen terrorral félemlítettek meg' mindenkit. El­némították a sajtót, loptak, raboltak és gyilkoltak, ártatlan embere­ket akasztottak és vetettek börtönbe. Kiraboltak egész községeket, elhajtották állatállományukat és elvették a « kékpénzt». Útjukat min­denütt rablás, fosztogatás, gyilkosság jelezte... A közelmúlt szenvedéses idejének rémképeit elevenítette föl a jelenvoltak előtt a főispáni beszéd, amelynek befejezéseképen, mintha mindannyiuk, minden becsületesen érző, hazáját szerető magyar ember érzelmeit tolmácsolta volna, amikor emelt hangon így szólt: — Hiszek nemzetem feltámadásában, mert őrködik fölöttünk a magyarok Istene! Bízom nemzetem igazságában, amely győzni fog, mert győznie kell annak az ügynek, amely az Istenre támaszkodik. Bízom a nemzeti eszme erejében, mert ebben van a mi megdönthe­tetlen, örökérvényű igazságunk. Félre tehát a kishitűséggel, a gyávák és megalkuvók ideje lejárt. A mi hitünk rendíthetetlen, mert a mi igazságunk örök! Bosnyák Géza ezután a következő indítványt terjesztette a köz­gyűlés elé: «Mondja ki Zalavármegye törvényhatósága, hogy mélységes meg­vetését nyilvánítja a négy hónapon keresztül tartott nemzet- és val­lásellenes kommunista uralom, annak vezetői és segítőtársai ellen. Ugyanez alkalommal megbélyegzi Károlyi Mihály gróf és társai ama

Next

/
Oldalképek
Tartalom