Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 16. A világháború. (1914-1918.)

67 500 vaggónra becsülték Zala akkori gabonakészletét, de ennél jóval kevesebb került bevallásra. Az eddigi harcok nemcsak az ellenségnek, de nekünk is súlyos veszteségeket okoztak. A sok hősi halott, sebesült, hadifogoly anynyira megcsappantotta a létszámot, hogy a hadvezetőség elrendelte a 19, 20 és 24 évesek sorozását. Ez a rendelkezés végre megmutatta a nemzetnek, hogy ez a háború még távolról sincs a befejezés előtt és még óriási erőfeszítést igényel. Ezentúl javarészt megszűntek az eddigi mulatságok, a háborúba vetett feltétlen bizalom is megrendült és aggódás ütötte fel a fejét. Csak növelte a csüggedést a nemsokkal ezután elrendelt gabonarekvirálás. A kormány kisajátította az ország egész gabonakészletét, csak a legszükségesebb mennyiséget hagyta meg a megyéknek. Arvay Lajos alispán mindent megtett, hogy ne vigyék el a megye gabonáját, mert a gabonakészlet éppen, hogy elég volt Zala szükségletének fedezésére. A negyedévi közgyűlésen részletesen beszámolt a törvényhatóságnak a foganatosított intézkedésekről, melynek következtében a készletnek csak kis töredélkte kerüli ki a megyéből. A közgyűlés megállapította, hogy a megye élete aránylagos rendben folyik. A tisztifőorvos jelentése után intézkedés történt a kolerajárvány leküzdésére. A mezőgazdaságii kérdések heves vitát eredményeztek. Bartha László hosszú beszédben fejtegette a mezőgazdaság mai válságának okait. Megállapítása szerint a főok a munkáshiány. A katonai szolgálat alól felmentettieik igen magas béreket követelnek, vagy pedig egyáltalán nem hajlandók más földjén dolgozni. Jaraslatot terjesztett elő, mely szerint kötelezzenek mindenkit a mezőgazdasági munkák elvégzésére és központosított erővel intézkedjenek a föld hiánytalan megműveléséről. A vitát Arvay alispán fejezte be, aki kijelentette, hogy ennek az intézkedésnek jelenleg nincs jogi alapja. Ezután a megye pénzügye került szóba. A háborús kiadások kimerítették a megye pénztárát és a szükséges kölcsönök megszerzése nagy akadályokba ütközik. Arvay alispán, Csertán Károly, Nagy László, Grauer Géza, Udvardy Ignác és Fischer Pál részvételével egy bizottság alakult, melynek feladata a megye pénzügyének rendezése lett. Eitner Zsigmond a hadifoglyok felhasználásának lehetőségét vitatja. Kéri a gyűlést, hogy intézkedjék a kormánynál, hogy a hadifoglyok mezőgazdasági munkákra való felhasználását 100 o/o4g tegye lehetővé. Eddig csak 2Ö0-as csoportokban engedélyezték a munkát, de a kisebb birtokosok nem tudnak

1 ennyit foglalkoztatni, kérjék tehát a kisebb csoportok engedélyezését. Határozatot hoztak a jegyzők katonai szolgálata ügyében, arnenynyiben határozatilag kimondták, hogy kérni fogják a jegyzők felmentését. Bálás Béla főispán indítványára segélyt utaltak ki a Török Vörös Félhold és egyéb jóléti intézmények javára. Alig oszlott fel a megyegyűlés, megérkezett a pénzügyminisztféL rium leirata, melyben az utóbbi időben előállott zavarok és félreértések elkerülése végett pontosan körvonalazták az adózási rendszert. Eszerint változatlanul érvényben marad az egyenes adórendszer; a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, a bányaadó, a kereseti adó, az általános jövedelmi pótadó, a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelmek megadóztatása és a hadmentességi díj. A szabályrendelet nyomatékosan figyelmezteti a törvényhatóságokat, hogy a hadsegélyezésre kiutalt jövedelmi 5*