Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 12. A Bach-korszak

38 a választásoknál, de a megyék az ezúttal is előljáró Zalamegye pél­dáját követve, egyszerűen ad akta tették a rendeletet és túlnyomó többségben Kossuth-párti embereket hoztak be. A februári pátens 1861 április 2-ára, Budára hívta össze az új országgyűlést. Előbb azonban meg kellett ejteni a választásokat. Itt hasonlóan jártak el a megyék, mint a megyebizottsági választá­soknál. Zalavármegye képviselői a következők lettek: keszthelyi vá­lasztókerület: Tol nay Károly; tapolcai kerület: Bottka Mihály; szentgróti: gróf Batthyány Zsigmond; zalaegerszegi: Szabó Sa­mu ; nagykanizsai : S ü m e g h y Ferenc ; letenyei : Királyi Pál: csáktornyai: Juker Ádám; baksai: Simon Pál; alsólendvai: Mol­nár Pál. I Követeinek azt adta a megye utasításba, hogy támogassák Deák Ferenc politikáját, de a legcsekélyebb joglemondásba se egyezzenek bele. Ilyen óvatos volt a vármegye még saját fiával, legnagyobb szü­löttjével: Deák Ferenccel szemben is, pedig ekkor már az egész or­szág békességre szomjazó és a kibontakozásra vágyakozó népe biza­lomteljes várakozással tekintett a haza bölcsére, akinek puritán jellemétől, nagy tekintélyétől és államférfiúi éleslátásától remélte a helyzet sikeres és közmegelégedésre történő megoldását. Deák Ferenc is, mint Királyi Pál és Németh János, már a 48-as időkben és az azt megelőző korszakban is szerepet játszott. A zalamegyei Söjtörön, 1803-ban született és ugyancsak pátriájá­ban, Zalában kezdette meg ügyvédi gyakorlatát. Nemsokára a me­gyéhez kerül, mint megyei ügyész, majd árvaszéki ülnök. Később pedig megyéjének táblabírája lesz. Ekkor azonban már mint poli­tikus is ismertté tette a nevét, túl megyéje határain. Alig tölti be harmincadik életévét, amikor Zalamegye követül küldi be az országgyűlésbe. Politikai éleslátásával és ékesszólásával Csakhamar tekintélyt vív ki magának a fiatal fiskális a pozsonyi diétán is, úgy, hogy az 1839—40. évi országgyűlésen már ő az alsó­tábla ellenzékének vezére. Szinte magától értetődő, hogy a következő cikluson, 1843-ban megint csak őt választja megyéje követül, de a közteherviselés kér­déséből származó erőszakosságok miatt a mandátumról leköszön és nem is vesz részt az országgyűlésen. Páratlan népszerűségére jellemző, hogy egész Zalában nem akadt ember, akit a megye mél­tónak ítélt volna arra, hogy Deák örökébe léphessen és így széke az egész cikluson üresen maradt. 1847-ben ismét felkínálja neki megyéje a követi tisztet, de Deák megrongált egészségére hivatkozva kitért a megtiszteltetés elől. Eljött 1848. A márciusi napok varázsa őt is elragadta. Várat­lanul felbukkan egy nap az alsóházban és a nemsokára megalakuló első felelős minisztériumban gróf Batthyány Lajos felajánlja neki az igazságügyi tárcát. Deák ezután egy időre visszavonult. Talán ösztönösen meg­érezte, hogy még nem következett el az ő ideje. Csorbítatlan tekin­télyét és tudását arra az időre tartogatta, amikor a többi közszerep­lők ellövöldözték már a politikai csetepatékban minden puskaporu­kat és amikor csak olyan, erkölcsileg teljesen intakt és politikailag Bécs felé sem «kompromittált» ember építhette meg a hidat a nem­zet és uralkodója között tátongó szakadék fölött, mint ő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom