Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 12. A Bach-korszak

35 szenvedett megyének a nyugati határa egyszersmind o rszághatár is Ausztria felé. Az «osztrák sógor» álnokságáról, a kizsákmányoló bécsi politika kétszínűségéről tehát közvetlen tapasztalatok alapján szerezhetett megbizonyosodást. A jelen kivonatos históriai ismertetés számára végzett adatgyűjtés során egy rég elfeledett, illetve történetíróink által jelentősége szerint eléggé nem méltányolt dokumentumra bukkantunk: a XIX. század egyik első és egyben legnagyobb és legtekintélyesebb angol újságjának, a «The Times»-nek egy 1823. évi, megsárgult példányára, amelynek egyik cikke az ausztriai és magyarországi események kapcsán Zalamegyével foglalkozik. Az a pár sor, amelyben Zaia szerepét és jelentőségét méltatja, örök időkre beszédes dokumentuma marad annak, hogy a forradalmak és szabadságharcok századának hajnalán, amikor a század-derék egész Európát megrázó forradalmi viharai még a távoli jövő méhében szunnyadoztak, Zalára, Magyarországnak akkor nagyságra tizenkilencedik, de hősiességre és hazaszeretetre nyilván legelső vármegyéjére külföldön, sőt Európa nyugatán is úgy tekintettek, mint a szabadság és szabadelvűséé megingathatatlan védőbástyájára. «E nemzet», — írja a Times, — «még romlatlanul őrzi hős elődeitől öröklött vérét. Bizonysága ennek az a bátor megvetés, amellyel az ország egyes osztályai a (bécsi) udvar parancsait és fenyegetéseit viszonozzák. Első helyen áll ezek között Zalavármegye, amely Ausztria irigy szomszédságától meg nem rettenyén, a rázúduló megpróbáltatások közepette oly példamutatóan hősies magatartást tanúsít, hogy századunk történetében arany betűkkel fog a késő utódok előtt is ragyogni.» A megpróbáltatások, amelyekről a Times cikkes beszél, nem értek véget, de csak fokozódtak a Világos utáni napokban. A szabadságharc büszke zászlajának lehanyatlása után Zala ama hős fiait, akik nem véreztek el a harcokban, az abszolutizmus önkénye üldözte halálra. Csányi Lászlót a pesti újépületben végezték ki, Pataki (Piringer) Mihály nagykanizsai születésű honvédőrnagyot, Gáspár i c s Márk honvédőrnagyot, N o s z 1 o p y Gáspár volt kormánybiztost, számos bajtársukkal együtt fölakasztották, Cser tán Sándor, Zalamegye volt kormánybiztosa nehéz bilincsekben esztendőkig raboskodott a hirhedt kufsteini várbörtönben. Nagy szerep>et játszott a szabadságharc idején Zalamegye egy másik kiváló szülöttje: Királyi Pál Is, aki egyszerű számadó juhászember gyerekéül születvén, a maga erejéből, kizárólag tudásával küzdötte fel magát a közélet díszt és közbecsülést jelentő, igen magas polcaira egy olyan korban, amikor ínég a születési jogok voltak az elhatározó fontosságúak egy-egy fényes karriér elindulásánál. Már egész fiatalon feltűnik nagy históriai és jogi tudásról és széleskörű ismeretekről tanúskodó tanulmányaival, melyek egyike, az Akadémia 100 aranyas pályadíjával kitűntetett «Dézsma és vám» címmel a jobbágyság helyzetével foglalkozik. Csakhamar igen jelentős irodalmi és publicisztikai munkásságot fejt ki, úgy, hogy arra fölfigyel a legnagyobb magyar is: gróf Széchenyi István és maga mellé veszi az ájtala alapított «Jelenkor» szerkesztőjéül. A szabadságharc riadója őt is csatasorba állította: mint egyszerű 3*