Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 11. A szabadságharc

33 nélkül senki sem rendelkezhetik, a manifesztum tehát a magyarokra nézve nem kötelező mindaddig, míg a királyt meg nem koronázzák. Aki pedig a megkoronázatlan király rendeleteinek engedelmeskedik, az hazaárulást követ el. Windischgrätz ezalatt akadálytalanul vonult az ország szíve, Buda felé. Kossuth rendeletére Görgey a császáriak ellen indul, de belátva az ütközet reménytelenségét, kitér és a felvidéken keresztül visszavonul. A sereg egyik része Perczel Mór vezetése alatt Moórnál ütközetbe bocsátkozik, de vereséget szenved. A kormány, hogy rövid fegyverszünetet nyerjen, Batthyány indítványára küldöttséget meneszt Bicskére, hogy Windischgrätz herceggel megbeszéljék a feltételeket. A küldöttséget, melynek tagja volt a zalamegyei Deák Ferenc, az első felelős minisztérium igazságügyminisztere is, visszautasították azzal a rövid indokolással, hogy a fővezér feltétlen meghódolást követel. A kormány erre a veszélyeztetett Budáról Debrecenbe menekül. A magyar szabadságharc ezzel nyiltan is a végveszély előtt állott. Az országot a kétségbeesés kerítette hatalmába. De néhány lelkes hazafi, köztük elsősorban Csányi László, nem adták fel a reményi. Kiáltványokban felhívták a nemzetet, hogy minden erejével támogassa a hadsereget. Ezekre a felhívásokra legelőször Zalamegye válaszolt tettel. Önkéntes csapatok alakultak, a sereg támogatására pedig teljes egészében felajánlották a megye pénz- és érckészlétét. Csányi László most Erdélybe sietett, hogy ott vigye előre a szent ügyet. Puchler császári serege, valamint a lázadó oláh csordák a végpusztulással fenyegették Erdélyt, mikor Csányi ideérkezett. Rövid idő alatt felszereltette Bem csapatait és a hős tábornok hamarosan egymás után aratta diadalait. Ugyanekkor Klapka megverte Schlick seregét, Görgey pedig a branyiszkói győzelem után a bányavárosok érckészletével zavartalanul lejut a síkságra. Dc csakhamar egyenetlenkedés támad a hadvezető

ségben. Végül Kossuth Dembinszkyt nevezi ki fővezérnek, aki febr. 26-, 27^én megvívja a szerencsétlen kápolnai csatát. Bár nem volt szó döntő vereségről, Windischgrätz azt az üzenetet küldte Bécsbe, hogy a «lázadókat» teljesen leverte. Erre az uralkodó márc. 4^én manifesztumot ad ki, melyben kijelenti, hogy a győzelem által megvalósult nagy terve. Magyarország ezzel a lázadással eljátszotta jogait, a király önhatalmúlag intézkedhetik. Üj alkotmánylevelet ad ki az egységes és oszthatatlan birodalom számára és a nyolcszáz éves magyar alkotmányt megsemmisíti. Válaszul erre a manifesztumra, Kossuth a debreceni nagytemplomban összegyűlt országgyűlésen kimondatja ápr. 14-én a Habsburgok detronizációját. A mérsékeltebb politikusok, élükön Deák Ferenccel, visszariadtak ennek a lépésnek a következményeitől és előrelátva a kikerülh'etetlent, félreálltak. Egyelőre azonban mi sem mutatta a függetlenségi harc gyászos befejezését. Ellenkezőleg, megindult a dicsőséges tavaszi hadjárat Szolnok, Hatvan, Tápió-Bicske, Isaszeg, Vác, mind örök emlékei a magyar hősiesség és hazaszeretet diadalának. Hiába hívják vissza Windischgrätzet, utóda, Waiden sem tudja megállítani a magyar előrenyomulást. Az április 24-i komáromi csata után csak Budán, Temesvárott, Aradon, Péterváradon és Eszéken maradtak császá2