Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 8. Zalavármegye közigazgatásának kialakulása az Árpádok idejében

23 a Lacfiak között. 1376-ig húzódik a per, mikor is végleg a Lacfiak'nak ítélik. Azonban ezzel ínég nem ért véget Muraköz sorsa. 1405-ben Ciliéi birtoka lesz, ebből sok bonyodalom keletkezik. A Ciliéi családnak sok birtoka van a szomszédos Varasd és Kőrös-megyékben és emiatt egyes oklevelek Muraközt is odaszámítják. Rövidesen ismét gazdát cserél. Ciliéi Ulrik Mihály maiburgi őrgrófnál elzálogosította, aki viszont 1457-ben György cseh királynak adta zálogul. 1458-ban Mátyás királyunk birtoka, de nem sokáig, mert ismét gyakori sl zálog és eladás. Mikor Lamberger kapitányhoz kerül, mint zálogbirtok. Sztridót és Csáktornyát, Muraköz két várát Varasdmegyéhez tartozónak írják. Később, mikor az Ernusztok birtokába kerül, Kőrösmegyéhez tartozónak jelentik ki. Eközben tovább folyik a nemesi megye kialakulása. A király, hogy ellenőrizhesse a megyei gyűlések intézkedéseit, főispánokat nevez ki, akik az ilyen alkalmakkor a királyt képviselik. Minthogy egy ember több vármegyének is lehetett a főispánja, szükséges volt hogy helyettesről is gondoskodjékj így keletkezett az alispáni méltóság. 1498-ban kimondták, hogy egy ember csak egy megyében lehet főispán, viszont egy megyének több főispánja is lehetett. így Zalában is gyakran találkozunk kettős főispáni méltósággal. Azt viszont nem mondták ki, hogy más tisztséget nem viselhídt és így a zalai főispánok között is gyakran találkozunk országbírókkal, sőt nádorral. Ennek következtében persze a megyei életben nem igen játszottak fontos szerepet, a hatalmi túlsúly egyre inkább az alispáni méltóság felé tolódott. ; I A trónváltozások és egyéb események közvetlenül nem érintették, illetve befolyásolták a megye sorsát, csak II. Lajos uralkodása alatt. Zalamegye főispánjai akkor Báthori István nádor és Sárkány Ambrus országbíró voltak. Mindketten a király közvetlen tanácsadói köréhez tartoztak és igyekeztek a maguk hatalmát növelni. De a neímesség ebben az időben már megelégelte az udvar tehetetlenségiét és a fenyegető török veszedelem miatt erélyesem felléptek a saját hasznukat kereső tanácsadók ellen. A hatvani országgyűlésen letették Sárkány országbírót és Báthori nádort, akinek méltóságát Verbőczi kapta. A zalai nemesség persze éppen a főispáni kapcsolat révén nagyrészben a Báthoriak mellett állott és főleg nekik köszönhető, hogy Báthori visszanyerte nádori méltóságát. A harcoknak a mohácsi vész vetett véget. 1526. augusztus 29-én a magyar nemesség és főpapság színe-java elvérzett, köztük Sárkány Ambrus és igen sok zalai nemes. A király meghalt, az ország nyitva állt a török előtt és megkezdődött történelmünk egyik legsötétebb korszaka: a másfélszázadig tartó török hódoltság. Ha a rendelkezésünkre álló adatokból megrajzoljuk Zalavármegye határait a mohácsi vész előtt, a következő térkép bontakozik ki előttünk: A határ a Balatonnak csaknem északi csúcsától Vászdy, Menczely, Leányfalu, Imár, Bodorfalva, Karakó vonalon nyugatnak tartott; onnét Megyer, Francska. Vaspör, Szt.-Márton, Kamara, öriSzent-Györgyvölgye. Bagonya irányában a Muráig délnyugatnak fordult, majd dél-délkeleti hajlással a Dráváig húzódott. Ez a folyó volt a határ Kakonyáig. A délkeleti határ sokkal bizonytalanabb. Az oklevelek tanúsága szerint egyes községek igen gyakran tartoztak