Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 8. Zalavármegye közigazgatásának kialakulása az Árpádok idejében

21 és a zágrábi püspökség is csak később létesült, mikor már a gyepün túli vidékek is benépesültek. Ebben az időben maga Zalavármegye is meglehetősen lakatlan volt. A régi telepek, városok környékén sűrűsödött a lakosság, egymásután alakultak az új községek, de a megye nagyrésze erdős, mocsaras, megműveletlen terület maradt. Még csak az őrtelepek érdemelnek említést. A gyepűvonalon fekvő őrkapuk mellett természetesen falvak alakultak és mikor a gyepű kitolódott, ezek a főútvonal mentén fekvő telepek fejlődésnek indultak. Nagy figyelmet kell szentelnünk a megyék alkotmányjogi fejlődésének, annál is inkább, hiszen megyénk fontos, sőt kezdeményező szerepet játszott. Tudjuk, hogy a megye élén álló ispán és annak helyettesei eleinte csak a királyi birtokok népe fölött rendelkezhettek. Később azonban az i/spán joghatósága kiterjedt a megye területén lakó nemesekre, sőt bizonyos dolgokban az egyházi népekre is. Ez természetesen sok bonyodalmat és elégedetlenséget okozott. A nemesek ellenkezésbe kerültek a király nevében bíráskodó ispánnal',, annál inkább, mert a hatalmas főurak immunitást élveztek, felettük az ispán nem ítélkezhetett, ez pedig a kisebb nemesek hátrányára szolgált. A főnemesek oligarchiáját az ispán nem tudta ellensúlyozni;, a nemesek ki voltak téve az igazságtalan elnyomásnak. Súlyosbodott a helyzet a nagybirtok

Ladományozás idején, mert a király hatalma és ezzel az ispán joghatóságának a súlya is csökkent és a nagyurak hatalma emelkedett. Imre és főleg II. Endre alatt a helyzet szinte tűrhetetlenné válik és csaknem forrongásra vezet. A helyzet annyira súlyos volt, hogy maga III. Honoriiis pápa is közbelépett 1225rben és felhívta Endrét a birtokok visszaszerzésére. Ez azonban csak Béla közbelépésére indul meg 1228-ban. Judices terrarum bizottságok járták be az országot és ítélkeztek a birtokok ügyében. A nemesek látták, hogy valóban tesznek valamit az érdekükben, ez azonban édes-kevés. Azt kérték tehát a királytól, hogy adja meg az önbírásikodási jogot. Ezt a lépést Zalavármegye nemessége tette és 1232-ben a király engedélyével Kehidán, Ketüd hídjánál megtartották az első gyűlést. Hogy milyen eredményt értek el, azt az első per mutatja. Bertalan veszprémi püspök kérte a nemesi kart. hogy ítéljék vissza az Atnyusz bán által elfoglalt muraközi birtokát. Atnyusz természer tesen nein fogadta el a kehidai gyűlés ítéletét és megtagadta a birtok vissszaadását. A nemesek tudták, hogy minden körülmények között érvényre kell juttatni ítéletüket az egyik leghatalmasabb főúrral szemben, mert ellenkező esetben sohasem lesz súlya határozatuknak. Arról nincs tudomásunk, hogy mi módon szereztek érvényt döntén süknek, de megbízható adatokból tudjuk, hogy a birtok 1239s-ben már Bertalan kezében volt, mert ebben az évben eladta a Hahót nemzetbeli Mihálynak. Hogy a nemesi bíráskodás milyen hamar érvényre jutott éppen Zalában, azt IV. Béla 1269-ben kelt levele jelzi, melyben vizsgálatot kér egy gyilkosság tárgyában. Természetesen nemcsak a nemesek igyekeztek kibújni az ispán fennhatósága és a főurak hatalmaskodása alól, hanem az egyháziak is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyház nagyhatalom volt és így nem is csodálkozhatunk, ha látjuk, hogy egymásután kerülnek ki az ispán joghatósága alól az egyes apátságok és a káptalanok

1 birtokai. így 1258-ban István a veszprémi káptalan merenyei, újlaki