Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

ELSŐ RÉSZ: Zalavármegye története. írta: Kozma Béla - 5. A rómaiak a kultúra első terjesztői

15 múltja van Zalamegyében. Az első leleteket, mint mindenütt, úgy itt is a véletlen dobta felszínre. A föld omló rögét barázdáló ekevas szántása nyomán számtalanszor bukkant napfényre az elmúlt korok egy-egy értékes dokumentuma. Az első ilyen számottevő római kori leletet 1810 táján ásta ki az alsólendvai határban egy szántóvető ekéje. Vibenius Vanniusnak és nejének, Marcia Griozinának emlékoszlopát emelték ki ekkor igen sok, Julius Caesar idejéből való arany és ezüstpénzzel együtt. Alsólendva és Hosszúfalu határában pedig 1868 augusztusában egy arany- és ezüstérmekkel, gyűrűkkel, láncokkal, karperecekkel és melltűkkel színültig megtelt római kori fazekat emelt ki a földből az ekevas. Az azóta nagy kitartással évtizedeken át folytatott szisztematikus kutatások kiderítették, hogy Alsólendva helyén egykor a római impérium egy igen fontos erőssége állott: Halicanum. Ezeknek a kutatásoknak köszönhetjük, hogy Pannónia — és vele Zalamegye őstörténetét egészen a római császárság első századáig vezethetjük vissza. Ma már tudjuk, hogy például Stridó is nevezetes római telepes város volt e vidéken, a kereszténység első századában már püspöki székhely, amelynek történelmi szereplése Pannónia földjével együtt akkor kezdődött, amikor a Római Birodalom fénykorának tetőpontján állott. A klasszikus hellén kultúra szilárd alapjain nyugvó római civilizáció és a latin műveltség elhatott Pannóniába, a távoli provint ciába is a győzelmes kard nyomán és a latin kultúrközösségbe való kényszerű, de örvendetes bekapcsolódás századokra átformálta a «barbár föld» életét és arculatát. A dunántúli lankákon a rómaiak a kultúra első terjesztői, ők honosítják meg az intenzív és észszerű földművelést, a belterjes gazdálkodást, elhozzák a szűzi földre ősi isteneiket és benépesülnek a telephelyek derűs mitológiájuk képzetletalkotta alakjainak márványba faragott és bronzba öntött másaival. Es a római fegyverek nyomán terjedő kultúra szárnyán hat el később Európának ennek a zúgába a kereszténység, amelynek ez a föld is ad mártírokat és szenteket, mint aminő Szent Hieronymus, aki nagy Konstantin császár uralkodása idején, Krisztus után 342 körül született Stridó városában, zalai földön. A kultúra nemcsak a vallás és nemcsak az életszemlélet, de megnyilvánul az az élet mindennapi folyásában. A szelíd dombokon a római légionisták ültetnek először szőlővesszőt és ők vetik meg az alapját a későbbi századokban, magyar kezek munkája nyomán világhírnévre vergődött magyar szőlőmívelésnek. A rómaiak zalai földön való bortermelésének legősibb dokumentuma az a római-kori kőkoporsó, amelyet 1835-ben, tehát pontosan száz esztendővel ezelőtt találtak Kékkút alatt, közel a kővágóőrsi határhoz, a vasas savanyúvíz-forrás mellett. A kőkoporsó födele, mely manapság Budapesten,, a Nemzeti Múzeum előcsarnokában látható, elmosódott fölírást mutat: «Tibius, Julius Facundus. Ann. LXX. F. P. P. Ann, Oct et Aut.» A feliratot két, szőlőfürtöket tartó pávacsőr környezi, jeléül annak, hogy a szőlőtermelésnek ekkor már olyan jelentőséget tulajdonítottak, hogy, mint büszkélkedésre méltó érdemet, az elhunyt szarkofágján is megörökítették. Probus, a jeles pannóniai császár egyik föliratában a legnagyobb dicséret hangján szól a balatonmelléki szőlőkről. A Balaton kultúrájának első kezdetei is a római korba nyúlnak vissza. írott nyoma van annak is, hogy Octavianus Augustus rende-