Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története
151 még beépítetlen ama részében, amelyet most Újvárosnak neveznek. A házhely olcsóságára jellemző, hogy egy négyzetöl átlagosan számítva alig tíz krajcárba került. Azonban még így is lassan és nehezen ment az újjáépülés és egy évtized is elm alt, amíg végre az üszkös romok helyén mindenütt új lakóházak épültek, keretéül a szenvedések és megpróbáltatások után is reménykedve folytatódó életnek. Alig heverte ki a város lakossága ennek a tűzvésznek a nyomait, máris újra felröppent a vörös kakas a háztetőkre. 1822 szeptember 24-én ismét tűz ütött ki és a kimutatások tanúsága szerint megint súlyos károkat okozott. Egész utcasorok égtek le akkor, nem sóikkal utóbb pedig, 1826-ban még az 1805-iki borzalmas csapás méreteit is messze felülmúló tűzvész hamvasztotta el a várost, még pedig kétszer közvetlen egymás után. Az első tűz július 18-án ütött ki és tizenegy nappal később, július 29-én keletkezett a második. Ez alkalommal 400-nál több lakóház lett a tűz martaléka és több, mint 200 család lett teljesen "földönfutóvá, ami több, mint ezer lelket jelent. A szombathelyi püspökség a nyomorba jutott lakosságot búzalisztből sütött kenyérrel és más természetbeni adományokkal segélyezte, továbbá elengedte ez évre az adót, az árendát, papbért és a mester (tanító) fizetését. Az egész ország szíve megmozdult és a hajléktalanná vált egerszegiek fölsegélyezésére rövid időn belül mintegy 3000 forint gyűlt össze, a kár megballadta azonban a 600.000 forintot is, így a segélyezés csak a legégetőbb szükséíget enyhíthette 1A vármegye is minden lehetőt megtett a nyomor enylutésére és megint újabb határozatokat hozott a város újjáépítése alkalmából követendő rendszabályokra nézve. A tűzveszedelem főokát megint csak abban találták, — akár 1805-ben, — hogy a város házai szorosan egymás mellett épültek! és a szükséges utcák és közök hiánya következtében az oltás lehetetlenné vált. Nemes Póka Antal fő-földmérő a város szabályozására, új utcák kihasítására és a városrendezés következtében házhely nélkül maradt lakosok elhelyezése céljából új telep kitűzésére tervet készített, mely az akkoriban kiszárított mándi berek egy részét jelölte ki. Az új építkezésekkel kapcsolatban most már a legnagyobb szigorúsággal elrendelte a városbíró, hogy a zsuppos "tetőzetű házak lehetőleg a város belső területétől távol tartassanak. így a kaszaházi kőhidtól a fehérképi kohídig terjedő területen nem volt szabad zsupíp- vagy nádfödeles házat építeni. Ez "a tilalom kiterjedt az Olai-utcában az Etényi-háztól a nagytemplomi piacig, a vármegye kúriális és kvártélyház a szomszédságában levő utcákban az Ebergényi-házig, továbbá a templom aliatt létesített új utcákra. Böle András szombathelyi püspök 1826 augusztus 10-éről kelt határozatában megengedte, hogy a városiak házaik felépítése céljából téglakemencét állíthassanak, azzal a föltétellel, hogy a kemence az uradalmat és a községet illető, vagyis közös haszonvételre szolgáló funduson állíttassák és a városiak a maguk költségén szerezzék be az égetéshez szükséges fát a környéki erdőkből. Az engedély hat évre szólt, az^ Idő után az uradalomnak joga van a Téglaégetőt átvenni becslési áron, vagy peaig, ha az nem venné át, kötelességük a városiaknak lebontani ós elhordatni. Hangsúlyozza még az engedélylevél, hogy az csak a városi lakosság saját építkezéseinek célját
