Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története
149 Eszerint 2.6 portára számították Egerszeg város xhatárát és tekintetbe véve, hogy ugyanezen kimutatás szerint Nagykanizsára 3 3/ 4 porta esett, 1560 forint 47 krajcár kvantummal, Egerszeg a XVIII. században nem volt sokkal kisebb Nagykanizsánál. Ez a kvantumösszeg azonban nemcsak a törzslakosságra vonatkozott, mert ugyanez a vármegyei rendelet külön kiemeli, hogy az újonnan bevett polgárok és a városban lakó nemesek fejenként 9 forint 24 krajcár kvantumot kötelesek fizetni. Ezekhez az extraseriafistákhoz (új polgárok) járultak még a zsidók és kereskedők, kik állandóan a városban tartózkodtak. Ezeknek adózásáról rendelkezik egy 1780-ban kelt vármegyei határozat, amely szerint ezeknek adózása nem fejenkent határoztassek meg, hanem a Föbbi lakosság adózásának arányában. (Városi levéltár 338.) A második adónem: azárenda, melyet a püspöki uradalomnak fizettek, előbb 50, később 160, majd megint 50 forintot tett ki évenként. Sebők kimutatja könyvében, hogy ez árendaszámadások nagyrésze fennmaradt és a levéltárban az 55-ös iratcsomóban helyezte el. A harmadik adó volt a 150 forintos papbér és később a mester fizetése. A város belső költségeire külön adót nem vétettek ki, hanefm a kocsma és malom jövedelméből fedezték a szükségleteket Az adóbeszedési lajstromokat az 1755. évtől kezdve őrzi a levéltár s azokból a városi törzslakosságot meglehetős biztonságjgal lehet meghatározni. Az 1761-iki papbér-lajstrom szerint (ez a legrégibb, mely máig fennmaradt) a hívekre 15, 35, 30, 25, 15, 10 és 5 krajcáros járulékot vetettek ki. Ebben a jegyzékben 435 család van feltüntetve, ami Sebők számítása szerint legalább 2175 főnyi katolikus lakosságot enged föltételezni. A nevek alapján Sebők arra a következtetésre jut, bogy gyökeres magyarság tekintetében alig van város, mely abban az időben (1761) Zalaegerszeggel vetekedhetett volna. Később ugyan — a következő húsz évben, — a viszonyok e tekintetben lényegesen megváltoztak és a város iparos osztálya elnémetesedett. Ez az e korban bekövetkezett ipari föllendülésnek és nem kis mértékben Mária Terézia telepítő és fia: II. József elnémetesítő politikájának lett az eredménye. Szerencsére ez a folyamat nem maradt állandó, sőt a beszüremkedett német családokat is idővel magyarrá tette a környezet, a színmagyar föld magyarosító és lélekátformáló ereje. A XIX. században II. József uralkodásának nem az elnémetesedés volt az egyetlen káros következménye, illetve kísérőjelensége. Az újabb és az eddigieknél sokkalta nyomasztóbb adóterhek nagyon érzékenyen sújtották a város lakosságát és alaposan próbára tették teherbíró képességet. 1786—87-ben egy császári pátens alapján újra fölmérték a város határát. A telekfölmérés keresztülvitelét a város Wagner Antal adószabályozási üzletvezetőre bízta, aki 250 forint tiszteletdíj ellenében el is végezte ezt a feladatot. Ez a fölmérés elég drága volt, ha figyelembe vesszük, hogy az azt megelőző telekfölmérés mindössze 158 frt 70 V4 krajcárjába került a városnak. A városi háztartás költségeinek fedezésére a bérleti jövedel-
