Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

146 Föl kell tehát tüntetni a pontos kimutatásban, hogy <Eő Fölséghe adójára hány forintot s az N. Vármegye költségére ugyan azon egy Dicára hány forintot vetett ki légyen». A rendelet részletesen intézkedik az adókivetésről, amelynek egy példányát be kell csatolni a földesúr elé terjesztett számadásokhoz, ily módon... «bizonyítani hogy azon repertitiónak kivetésén felül a szegénységiül se többet, se kevesebbet nem percipiált», Említés van «az Hadi rendnek naturális intentiója» (természetbeniekkel való ellátása) dolgáról is, ezzel kapcsolatban a rendelet úgy intézkedik, bogy «mindgyárt kezdetin a militáris esztendőnek, igen súlyos repartitiót ne tégyen, hanem magát az Militiának actualitásához alkalmaztatván, a szegénységhnek oonservatiójára igyekezzék...» Továbbá... «ne terheltessék a szegénység, — a' mint eddig tapasztaltatott, — az városnak belső költségét célzó kész Pénzbeli impositával»,... hanem, mivel... «a városnak Malombéli és kocsmabéli szép benéficiumai találtatnak,... ezen beneficiumnak jövedelmi a Város Bírájának és Esküttyeinek rendelésébül odafordéttasséik

1...» Az anyagi felelősség mindezekért a városbíróé^... «akinek oomissiója nélkül a peroeptor magát erogatióba (kiadás) ne bocsássa;... magát quietáltassa és minden erogatióról a számadásokkor a quietantiákat beadgya, avagy hiteles recognitiót vigyen, hogy ezt ide, vagy oda Szükség képen fordétotta...» Elrendeli végül a püspök, hogy a jövőben a számadási zavarok elkerülése céljából «...Malom és Kocsma jövedelmének proventusa külön Rubricában tétessék és mind az introitus (bevétel), mind pedig az exitus (kiadás) annak rendi szerént meg bizonyéttassék». A rendeletet Vajda Ferenc püspöki inspektor írta alá. A városi levéltárban a 21-es iratcsomóban őriznek egy 1753rból való városi szabályrendeletet, amelyet az ez év június és augusztus hónapjaiban Sümegen ülésezett úriszék szerkesztett. Ebből kitűnik, hogy Zalaegerszeg városának abban az időben mintegy 1000 forint évi jövedelme voljt. Az úriszék megállapítása szerint 794 forint 61 és fél krajcár «difficultás» van az ezévi elszámolásban, ennek az összegnek a visszafizetésére a könnyelműen gazdálkodók kötelezhetők volnának', azonban «ex speciali Gratia et reflexione Domini», azaz az uraság különös kegyelméből és tekintetbe vétele folytán «ez egyszer elengedi». Hogy azonban a jó zalaegerszegiek, — akiknek a lelkét nyilván nem is terhelte különösebb könnyelmüsködés, hiszen a sajátjukkal gazdálkodtak, — mégse vigyék el szárazon a «megrovási kalandot»; «örökös rend tartásul» határoztatott, «hogy az egyházi számadásokat a jövőben csak a plébánosnak és az uraságnak kell beterjeszteni, (tehát a városnak nem), a templom pénzét «jó helyeken» kell gyümölcsöztetni (kihelyezni), a számadásokat hitelesen vezetni, stb. Tilalmas azonban nyugtákra, megbízásokra, élelmekre akárkinek

1 valamit is adni. Az egyházi inak havi 5 forint fizetést állapít meg az úriszék. A város fő jövedelmét képező kocsma és malom jövedelmeiről^ az országos adóról, az uraságnak fizetett bérről, csak egy perceptor adjon számot és ... «hogy ezekbe ne sokan avathassák magokat, rendeltetik, hogy ... abban magát (az egy perceptoron kívül) más-