Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

144 son, az tizenkét forint büntetést fizet, vagy, ha nem tud fizetni, deresre húzzák és harminc botütést mérnek arra a bizonyos testrészére.,. A bazitaiak később, egy újabb panasziratukba" ezt a toborzást is belevették és ezzel kapcsolatban azt adták elő, hogy az összeseregflett embereket a város kocsmáján egész éjjel itatták, folyt a bor és «nem átallották a szent böjti időben magukról megfeledkezvén, egész éjjel nagy lármával kiáltozni és éjszakának idején dombérozni». (Dorbézolni.) Mindez pedig, — természetesen a bazitaiak píanaszllása szerint, — a város és az uraság költségén folyt. Igaz volt-e mindez, avagy csák rosszindulatú kitalálás, ma már nem lehet megállapítani, éppúgy, mint azt a vádat sem lehet tisztázni, hogy «a tiszttartó a maga székerén bátorságra (bátorításra) való italt, ételt vitetett s amint kiérvén az erdőre, ott senkit sem tapasztaltak, az italokat és ételeket lármában végezték!». Lakoma után a tiszttartó népét az egerszegi erdő szélén lévő árkokban, rekettyésekben, részint pedig a bazitaiak erdejében (a panaszlók szerint!) elbújtatta, a Bazita felé vezető útra pedig őrszemeket állított lesbe. A bazitaiak, értesülve, hogy mi készül ellenük, beküldték Arvay József ottani fiskális kocsisát szék érrel Egerszegre, azzal az utasítással, hogy a varmegyeházán keresse 'fel az alispánt ,és tóle kérjen segítséget. Az egerszeglek azonban elcsípték a kocsist és csak nagy nehezen engedték útjára. Az alispán a bazitaiak kérésére rögtön felültette a szekérre Pédery Lászlót és Tiárbíróul kiküldte a határban táborozóMioz, hogy a helyszínen állapítsa meg a sérelmeket. Äz egerszegiek igien harcias hangulatban lehettek, mert a kárbírót hozó kocsiról a kocsist leráncigálták és a megyei pandúrtól elszedett puska szuronyával úgy ledöfték, hogy — a bazitaiak szerint, — «sokáig élet és'haliái közt nyomorgott». Egyéb fegyveres incidens is esett ezen a nevezetes napon. A bazitai szőlőhegyről hazafelé tartott Rózsás Ferencet, egy bazitai nemes ember fiát a tiszttartó emberei elkapták és alaposan csúffá tették* Erről a bazitaiak «vádirata» a következőket mondja: «A tiszttartó őt minden ok nélkül, ellenséges nióddal, iszonyú Idáitások között megragadtatta, hajánál fogva földhöz, hátba pedig fejszefokkal verieítte és kemenven megkötöztette. Azután a vitás dűlőn túlra, az egerszegi határra hurcoltatta, tüskén-bokron ráncigáltatta.» Rózsás Ferenc útitársa, Soós András elmenekült, de a megdühödött emberek utána eredtek és elfogták, majd bilincsbeverve beszállították Egerszegre. Ekkorra már a bazitaiak is kivonultak a határra és fegyverre kelve lövöldöztek át az egerszegiekre. Azok viszonozták a tüzelést; nagyobb baj azonban nem eshetett, mert emberhalált nem említ a furcsa bazitai krónika. Csak azt örökíti meg, "hogy az egerszegi ek így kiáltoztak át hozzájuk: «Jöjjetek, koldus nemes urak, kezünkben vagyon fele nyájatok, váltsátok ki, mert másképpen határunkra általhúzzuk, agyonverve eltemetjük!» Rózsás Ferenc megcsúfol tatása a városba szállítása után folytatódott. Egy "órán keresztül zárva tartották, — írják a bazitaiak. (akkoriban a legsúlyosabb sérelmek egyike volt, ami nemes emberen