Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)

MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története

141 A Mária Terézia-féle örökös kontraktus. 1775 december 7-én kelt az az «örökös kontraktus», amelyben Mária Terézia királynő az egerszegiek felfolyamodására körvonalazta a város jogait és kötelességeit földesurával, a veszprémi püspökséggel szemben. Ez a kontraktus meghagyja a tizedet, az úri széket, a házvételhez a földesúr beleegyezésének kötelező kikérését, a földesúr kocsmajogát, a városbírók elszámolási kötelezettségét, de viszont leszállítja az «árendát» a panaszlott százhatvan forintról a régi, eredeti ötven forintra. Kimondja végül a kontraktus, hogy semmi abba bele nem foglalt adó, vagy szolgáltatás a földesuraságot nem illeti meg. Ennek az örökös kontraktusnak az alapján folyt azután Zalaegerszeg város közigazgatása. Ebben az időben indul meg Zalaegerszeg várossá fejlődésének folyamata. Az 1730—32 között épült megyei székházzal a vármegye székhelyét állandósítják és ettől az időponttól kezdve a város története szorosan összekapcsolódik a megye történetével. Ebben a korban épülnek a város legrégibb középületei is, így a szállás- vagy kvártélyház, ahol ina a vármegye hivatalai vannak, továbbá á Kálvária-kápolna és az ólai kápolna. A céhrendszer keretében élénk lendületet vesz az ipari élet is, a kézműiparosság lesz a város adózó polgárságának törzse. 1740-ből való okiratok már említést tesznek a «betegek házừról, így tehát az ebben az időben már fennállott. 1798-ban kórházat és szegény-menházat építenek a Pintér- és Tüttőssy-családok bőkezűségéből. • * Nemsokára sorsdöntő fontosságú változás áll be a város éle tében. Mária Terézia királynő ugyanis 1787-ben megalapítja a szóm. bathelyi püspökséget és Zalaegerszeg városát a veszprémi püspök ség birtokaiból kikapcsolva, azt a szombathelyi egyházmegyéhez csatolja át, egyúttal pedig Zalaegerszeg uradalmát a szombathelyi püspöknek adományozza. Ez a változás annyiban volt jelentőséggel a városra, hogy a város az új egyházmegye legjelentősebb egyházközsége és a püspökség legjelentősebb birtoka lévén, az egyházmegye püspökei nagy gondot fordítottak a városra és igyekeztek annak fejlődését előmozdítani. A várost, mint püspöki birtokot, túlnyomó nagy számban mindig katolikus vallásúak lakták. Minthogy egyetlen oklevelünkben sincs nyoma annak, hogy a XVI. század elején hazánkban is nagy teret hódító reformáció Zalaegerszegen híveket szerzett volna, Sebők Samu azt a következtetést vonja le, hogy a város lakossága felekezeti tekintetekben minden korban ugyanazt a képet mutatta és vallási téren a lakosság megoszlásának aránya nem változott. Az 1830. évből keltezett «canonica visitátio»-t "Sebők nem egyetlen időpont helyzetképének, hanem egy állandósult állapot hiteles tükrének tekinti. Ezt a canonica visitatiot Bőhle András szombathelyi megyéspüspök tartotta, a hívek részéről pedig Babos József uradalmi ügyvéd, és Moczer István tiszttartó, Skublics Alajos, Fábián István,. Koppányi Ferenc, Hegyi Mihály, Hegyi Pál, Szarka László nemes közbirtokosok, továbbá Csillag Laios főszolgabíró és Czigáiiy István vármegyei esküdt vettek részt. Stefanies Farkas kerületi alesperes