Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)
MÁSODIK RÉSZ - Zalaegerszeg története
140 zierédi 6000-ed magával egervári passusnál reá csapa, és a harmadik ütközetben, teljesen meggyőzte, maga Heister sebesülten rabul elfogatott; nagyobb'része népeinek az egész lövő apparátus bagáziájával elvesze 700 emberén kívül, kik magokat egy erdőbe vetették és magokat oltalmazták, de utoljára által verték». Ez minden, amit a kuruc időkből, mint Egerszeg-környéki eseményt feljegyezhetünk. Ennek a korszaknak a végén várjellege teljesen el is tűnik, földtömésből készült falait lerombolják és ezzel megszűnik végvár lenni. • * A két évszázadon át tartó, küzdelmekkel teli török hódoltsági korszak után, 111. "Károly és Mária Terézia idején a békés fejlődés és viszonylagos jólét korszaka következett Egerszegre. A városnak a veszprémi püspökséggel kötött előnyös szerződését 1713^ban veszedelem fenyegeti., mert Széchényi püspök utódja: gróf Violkra János azon néhány lényegbe vágó módosítást eszközöl. így például évi '50 forint hűbéradó megfizetésére kötelezi a várost, igaz Ugyan, hogy ennek ellenére minden kiváltságát megerősíti. Ugyanezt a szerződést erősíti meg Bécsben, 1723-ban gróf Esterházy Imre veszprémi püspök, mindössze «a püspökség tulajdonát képező venvendégfogadó látogatását» ajánlja figyelmükbe. 1726-ban ugyanezt a szerződést látja el megerősítő záradékával Acsádi Ádám, a következő püspök. A szerződés tehát jó volt, előnyös a városra és tagadhatatlanul alkalmas arra, hogy annak független és szabad fejlődését biztosítsa. Ámde minden papíros formula kereteit emberi cselekedetek töltik ki élettel, tartalommal'. Itt azután már nem ment minden rendjén. Erre mutat az is, hogy 1730-ban a város polgársága Béri Horvát Ferenctől, a püspök prefektusától kéri az uradalmi megbízott tisztviselő hatalmaskodásainak megszüntetését. Tudni kell ugyanis, hogy a veszprémi püspökség földesuraságával vele járt az is, hogy a bíráskodás felsőbb fórumaként ne a vármegyei, hanem a püspöki úriszék legyen illetékes. Fölemlítik panasziratukban az egerszegiek, hogy olyan közszolgáltatásokra is kötelezi őket az uradalmi tisztviselő, aminő szolgáltatásokról a szerződésben szó sincs. Dömök István városbíró és Bedő András jegyző ádták át a prefektusnak a folyamodványt és az eredmény nem is késett, a hatalmaskodó tisztviselőt leintették 1. Ha tovább nyomon kísérjük a város és az uradalom jogviszonyát, látni fogjuk, hogy abban jeelntős és a városra felette hátrányos változás állott be 1746-ban, amikor is Padáni Bíró Márton püspök az addigi évi 50 'forintos «árendát» százhatvan forintra emelte. A városiak ez ellen az uriszékhez folyamodtak Sümegre, "de, mint említettük, ez is a püspökség hivatali szerve volt, így attól pártatlan és elfogulatlan ítéletet már eleve nem lehetett várni. Mégis az történt, hogy a püspök ekkor engedett, de úgylátszik, ez csak egyetlen alkalom volt, mert 1758-ban a püspökség minden bírói fórum előtt révényt szerez a felemelt összegű árenda követelésének., Bíró Márton utóda: Koller püspök visszaállítja az Ergeliusféle tized-kötelezettséget, mire a város az uralkodóhoz, Mária Teréziához folyamodott igazságszolgáltatásért.
