Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene : képekkel és a város térképével ellátott Utmutató. (1931)

Zalaegerszeg ipari és kereskedelmi világa

— 177 — gerencsér, 6. német és magyar varga, 7. csiX

3 madia és takács, 8. szabó, 9. molnár célr Különösen hires volt az egerszegi csizmadia-" és szabóipar. Az ősi iparűzés emléke él számos vezetéknévben (pl. Gerencsér, Lakatos, Kovács, Szűcs, Varga, Szabó, Takács, Molnár, Csiszár). A 18. század derekáig tősgyökeres magyar volt a nyelvük, Mária Terézia uralmának végső éveiben, de különösen II. József korában azonban erős befolyást gyakorolt itt is a németesítő szellem, német iparosok telepedtek be nagy számmal, ezeknek a gyermekei számára német elemi iskolát állítottak fel. Annyira elnémetesedett a város iparososztálya, hogy már a templomban németnyelvű prédikációt is követeltek. Ez a helyzet úgyszólván a szabadságharc utánig tartott. A kor emléke ma is él némely szóban, amit a göcseji ember ajkán lehet hallani: «elmék a tislérhő», «cájigér kiittem a bótba». A fuvarvállalkozóknak igen föllendült a soruk egyéb közlekedési eszköz hiányában, hasonlóképpen jól jövedelmeztek a korcsmák is, amelyeknek joga a regálé megváltásáig a püspökséget illette, a város pedig évenként szeptember 29-étől április 24-ig terjedő időn :ít kilenc, úgynevezett téli féléves korcsmában gyakorolta az italmérési jogot. A 80-as évek végén a katonaság idetelepítésével kezdődött meg a korcsmák «aranykorszaka». El is szaporodtak nagyhamar. A molnároknak külön kápolnájuk is volt, amely az 1826-i tűzvészben pusztult el. 1842-ben alapította Egerszegen az első könyvnyomdát Strohmaver György, aki aztán . 12