Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene : képekkel és a város térképével ellátott Utmutató. (1931)

Hivatalok, egyesületek

— 163 — olai, kaszaházai, pozvai és szentiváni helységek szoros kötelességévé tették, hogy ha Egerszegen tüzet látnak, az elöljárói parancsot be sem va rva, a lakósokat tűzoltásra berendeljék, mivel itt a vármegye fogságában levő számos rabok is a legnagyobb figyelem tartását kívánják meg». A zsidóságot, amely abban az időben már elszaporodott a városban és házakat is szerzett, a főszolgabíró által arra szorították, hojgy szintén nagy vizipuskát vagy fecskendőt szerezzen be s tűzveszély esetén a kötelességét teljesítse. Utcabirákat rendeltek ki, akik büntetést mértek ki azokra, akik az oltásnál elmaradtak. Ellenben 2—4 ezüstforint jutalmat kapott az, aki a fecskendőt, a vizet először vitte a helyszínre s az a mesterlegény, aki iparkodása miatt az oltás alkalmával kárt szenvedett a ruhájában. A tűzvédelem céljait szolgáló társadalmi szervezkedésnek tudvalevőleg József nádor vetette meg az alapját. Utána az idősebb József főherceg, majd Széchenyi István gróf ifjabbik fia, Ödön gróf — a későbbi konstantinápolyi tűzoltófőparancsnok — állottak a mozgalom élére. Egerszegen ez a társadalmi szervezet 1869-ben mint Torna Egylet kezdte meg működését. Csakhamar tűzoltóeszközöket szerzett be és Kovács Károly parancsnok vezetése mellett tűzoltómunkát is végzett. 1874-ben 45 taggal önálló testületté alakult ezen a néven: •(Zalaegerszegi Önkéntes Tüzoltóegyesület», a Torna ügylet pedig megszűnt. Hogy milyen névre tett szert ez a testület az országban, mutatja az a tény, hogy 1882-ben Egerszegen rendezték meg a négy napig tartó országos tűzoltóünnepélyt, kiállítást és kongresszust. 11*