Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene : képekkel és a város térképével ellátott Utmutató. (1931)

Szobrok, emlékjelek, temetők

— 137 — rohamkiáltását. A zászló nyele már eltörött, de a csonka nyelet keményen markolja a honvéd keze. Nyitott ajkán kiszalad a kiáltás: előre! A talapzat baloldalán helyet foglaló mellékszobor nehéz követ emelő, mezítelen munkásembert ábrázol. A kar, a nyakizom feszül az erőlködéstől, az egész test minden izma, idege munkában. A független Magyarország újjáépítésének rettentő erőfeszítése jut ebben a klasszikus stílusú megoldásban kifejezésre. De méltán jelképezheti a megcsonkított Magyarország csontokat ropogtató erőfeszítését is az újraépítésben. A talapzat hátsó mezőjén látható a mártiromság tövises kötélkoszorúja és néhai Borbély György nagyon sikerült plakettje. A lelkes tanár ugyanis egy emberöltőn át dolgozott a szobor-gondolat megvalósulásáért. A szobor története, amely a maga nemében egyedülálló az országban, jellemzően fejezi ki az eszméhez való ragaszkodást, az erős akaratot, a kitartást és a hangyaszorgalmat. Mintha Csány lelke volna az egész akciódban! Dióhéjban ismertetjük ezt a történetet. Zalaegerszeg város képviselőtestületének 1S9S március 15-én a vármegyeháza nagytermében tartott díszközgyűlésén Kele Antal dr. ügyvéd az ünnepi szónoklatában pendítette meg először azt az eszmét, hogy kívánatos volna, ha a zalamegyeiek Csány László vértanúnak itt, Zalaegerszegen, m'ncielőbb szobrot emelnének. Nóvák Mihály zalaegerszegi igazgató-tanító, aki Csány László élettörténetét megírta, terelte a figyelmet újólag a megalkotandó emlékműre. Borbély György lelkesen