Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene : képekkel és a város térképével ellátott Utmutató. (1931)

Zalaegerszeg történeti múltja

— 11 — ben századról-századra nyer, a kis hely lassanként fontos egyházi szerepre tesz szert, várossá fejlődik, vásártartási-, ütvámszedési jogot nyer, várossá lesz, lakosai polgárokként említtetnek s a vármegye is többször itt ülésezik. Az országos történelemben a török hódoltság kezdetével jut nagyobb szerephez. A török 1566-ban elfoglalta Nagykapornakot, ahol a vármegye addig a gyűlésejt és itélőszékeit tartotta. Az elpusztított Kapornakból kénytelen a vármegye Zalaegerszegre menekülni és ettől az időtől kezdve Zalaegerszeg lett a vármegye székhelye. Jelentősége növekszik Kanizsa elfoglalásával. A török hódoltság terjedésének gátat akarván vetni, az addig amugyis védett helyek sorába tartozó Egerszeget végvárrá fejlesztették ki és itt székelt a dunántúli hadak vicegenerálisa is. Zalaegerszeg már a XVI. században is erődített hely (castellum) volt, ahová menedéket keresni nemcsak Egerszeg lakosai, hanem a szomszéd falvak lakói is menekültek. A török tartósan sohasem birtokolta Egerszeget, ellenben egykorú adatokból arra kell következtetnünk, hogy a város behódolt adófizetője volt több ízben a töröknek. A vár főépületei a mai törvényszéki épület és a Deák-szobor tér helyén voltak; kiterjedése ma már pontosan meg nem állapítható, nem volt kőfallal körülvett erődítés, hanem a török korszakot jellemző «sárvár», végház, amelynek nagyrészint 100—150 lovas és 200—300 "gyalogos katona volt az örserege. Katonái zsoldosok voltak, akik a bécsi hadvezetőségtől kapták zsoldjukat, s minthogy ezt meglehetős • rendetlenül fizették, kénytelenek voltak, birto-