Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
Muraköz és a határkiigazító bizottság
lakosságát. A Dráva mentén, annak jobb- és balpartján csak egy-két helyen van fekvősége a drávántúli és a dráváninneni lakosságnak s így közgazdaságilag jóformán semmi érdekeltsége sincsen a Dráva balpartján, sem pedig a Dráva jobbpartján lakó népnek egymással. Ennek ellenében a Mura mentén véges-végig számtalan ponton átnyúlnak a Mura bal- és jobboldalára a művelés alatt lévő szántóföldek, rétek és erdők, ami a muraközi népre épúgy, mint a murabalpartira nézve is nagyjelentőségű, sőt gyakran életbevágó érdekkörülmény. Ezekből kifolyólag Muraköznek Magyarországtól való elszakítása katasztrofális gazdasági helyzetet teremtene, aiminek következményei a népre nézve kiszámíthatatlanul károsak volnának. A csáktornyai Festetieh-uradalom helyzete Annak dokumentálására, hogy a muraközi megszállók mennyire megsértették a magántulajdon szentségét és hogy eljárásuk mennyire sérti a világgazdaság érdekeit is, szabad legyen a gróf Fesletich Jenő tulajdonát képező 30 ezer holdat kitevő csáktornyai uradalom helyzetét a megszállás időpontjától kezdődőleg a mai napig a következőkben feltárni: Az 1918 december 24-iki megszállás után pár nap múlva az uradalom volt tisztikara írásbeli értesítést kapott a megszálló csapatok pa rancsnokától, hogy az uradalom zár alá vétetett. Az uradalom régi, kipróbált és képesített tisztviselői csakhamar elbocsájtattak és helyettük idegen, szakértelem nélküli más egyének alkalmaztattak. Az uradalom adminisztrációját teljesen az úgynevezett zárgondnokság vette át és abba gróf Festetich Jenő részéről semmiféle beleszólás nem történhetett. Az uradalom jogtanácsosa, aki a megszállás idejében már 26 éve volt Csáktornyái lakos, aki a megszállás napján, ezt megelőzőleg a karácsonyi ünnepekre az akkor még meg nem szállott Alsólendváru ment és innen csak 1919. évi május 5-én tért vissza Csáktornyára, mert ez ideig a visszatérésre engedélyt nem kapott, visszatértekor azonnal tiltakozott az uradalommal szemben követett eljárás ellen és kérte, hogy őt az uradalom adminisztrációja körébe vonják be, hogy engedtessék meg neki az abba való betekintés. Ez a többször megismételt kérelme figyelembe nem vétetett, sőt 1919. évi szeptember havában az, uradalom ügyeivel kapcsolatosan nála házkutatást tartottak, amely alkalommal tőle egy, a tulajdonos állal kiállított meghatalmazást elko hoztak, amely azonban később neki visszaadatott. Ót magát letartóztatták, 12 napra lakásán internálták, aminek nem volt más célja, mint megfélemlítése, hogy ezentúl az uradalom ügyeibe való beleszólástól tartózkodjék. Az uradalom jogi tanácsosa ezt látva, megbízott egy horvát ügyvédet a helyettesítéssel. Ez sem járt eredménnyel Az uradalom intézését továbbra is a megszállók maguk között intézték el. sOha senkit, semmiről nem értesítettek, soha senkinek el nem számoltak és sem a tulajdonos, sem annak meghatalmazottja soha egv fillért sem láttak a 30 ezer holdas uradalomnak a megszállás idejétől befont jőve delméből. A megszállás idején az uradalom pincéjében lévő több száz hl. bort részben megitták, részben eladták. Mit adtak el az uradalom elő és holt felszereléséből, azt megállapítani nem lehet, mert a keze69
