Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)
Zala vármegye 1919—1929
Tapolcán több állami intézmény bérelt és lakás céljaira alkalmas lakásokban van elhelyezve, melyek ha felszabadulnának, úgy egyes helyeken a lakásínség kérdésének megoldása jelentékeny lépéssel haladna előre. Rámutatott arra, hogy államgazdasági szempontból állandó értékű államvagyont és tőkebefektetést jelentene, ha az állami hivatalok és intézmények részére épülete'k emeltetnének és ezáltal a jelenleg elfoglalt helyiségek lakások céljaira lennének felhasználhatók. A vármegye hosszú idő után azt a választ kapta, hogy az állam majd akkoi építkezik, ha az építési anyagok olcsóbbak lesznek. Most már tudjuk, hogy erre nem kerülhetett a sor, mert a drágaság kíméletlenül emelkedett nap-nap után szinte óráról-órára minden drágább lett. Az 1924. esztendőt a drágaság kérdése uralja. Mindenki sír, mindenki panaszkodik, hogy nem bírja a rettenetes drágaságot és kénytelen a legszükségesebbekről lemondani. A hatóságok tehetetlenek a drágasággal szemben és hiába működik az árvizsgáló bizottság és az uzsorabíróság, a lelketlen árdrágítókkal nem bír és a lánckereskedelmet letörni nem tudja. Mindenütt arról beszélnek az emberek, hogy olyan súlyos kincstári illetékekkel vannak egyes árucikkek megterhelve, másrészt a monopóJiumok birtokosai olyan visszaéléseket követnek el, mely a lakosságot a végső kétségbeesésbe kergeti. A lakásínség még mindig fennáll és a legszomorúbb jövőnek nézünk elébe. Az államháztartás rendbehozatala céljából szükség van a kincstári illetékekre és egyéb közvetett adókra és a vidéki városok sorban léptetik életbe a legkülönbözőbb adónemeket. Erre az időre esik a kormánynak nagyszabású szanálási akciója, melyet tudvalevőleg bizonyos körök el akartak gáncsolni. Zala vármegye törvényhatósága ezzel a kérdéssel kapcsolatban tárgyalta dr. Barcza László és társainak beadványát, akik a nemzetgyűlést a szanálási javaslattal kapcsolatban üdvözölni kívánták és e javaslatok sikerének meghiúsítása ellen irányuló törekvések felett rosszalásukat fejezték ki. Ilyen értelemben járult hozzá a közgyűlés a nemzetgyűléshez intézendő felirathoz. 1924. év nyarán súlyos károsodás érte a vármegye mezőgazdaságát. Rettenetes jégverés tönkretette a termést és a szőlőket, úgyhogy az elemi csapással sújtott gazdák kénytelenek voltak a vármegye intézkedését kérni, hogy részükre nagyobb kölcsön felvétele lehetővé tétessék. Rődv Zoltán alispán azonnal felutazott Budapestre és dr. Vass József h. miniszterelnöknél előterjesztést tett aziránt, hoffy a katasztrofális jégveréssel sújtott vidékek vetőmagszükségletének beszerzése céljából a kormány nyújtson segítséget. A közbenjárásnak meg volt az eredménye s a kormány másfélmilliárd korona hitelt bocsátott a vármegye gazdáinak rendelkezésére, mely összeget a főispán elnöklete alatt működött bizottság osztott ki az igényjogosultak között. A munkanélküliség, a munkaalkalom hiánya nagy nyomorba döntötte a munkástársadalmat. A rossz termés, a jégverés és az egyes termelési ágak pangása folytán előállott munkanélküliséget a vármegyében szükséges közmunkák elvégzésével akarta Bődy Zoltán alispán enyhíteni. Erre a célra a kormánytól hitelt kért, hogy a munkaképes és dolgozni akaró lakosság téli megélhetését biztosítsa. Minden törekvése odairányult, hogy munkaalkalmakat teremtsen, mert a munkanélküli segélyezést nem tartja célravezetőnek, mivel az végső esetben 42