Békássy Jenő: Zala Vármegye feltámadása Trianon után : Zalai fejek (Hungária Hirlapnyomda Részvénytársaság kiadása 1930)

Zalaegerszeg megyei város

Dr. SVASTITS JÁNOS, járási tiszti orvos Zalaegerszegen született 1887-ben. Középiskoláit Nagykanizsán, egyetemet pedig Budapesten végzett, orvosi diplomáját 1910-ben szerezte meg. A világháború kitorésekor azonnal bevonult a 48. gyalogezredhez, ahol később ezredorvosfőnök volt. 1916ban áthelyezték a 33. számú tábori taracktűzérezredhez orvosfőnöknek, majd az ieicii II. számú elosztókórháznak lett a parancsnoka. A francia front kivételével az összes harctereket végigküzdötte és öt ízben sebesült meg. Tulajdonosa a bronz és ezüst Signum Laudisnak, a Károlycsapatkeresztnek, a sebesülési éremnek és a hadiékítményes Vöröskereszt tiszti jelvényének. Az összeomlás után szerelt le főorvosi rangban. Orvosi pályáját a budapesti Bársony-féle nőgyógyászati és Grosz-féle szemklinikán kezdte. 1912-ben Muraesányban körorvos lett, ahol 1919-ig volt. Onnan Söjtör körorvosává választották, majd 1929 november 1-én járási tiszti orvossá nevezték ki. Választmányi tagja az Orsz. Orvosszövetség zalaegerszegi fiókjának, tagja a Vármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Társadalomtudományi Egyesületnek és a MOVE-nek. 1923 óta tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és jegyzője a városi közegészségügyi bizottságnak. SZECSKA Y DEZSŐ, m. kir. főerdőtanácsos A gömörmegyei Nagyrőcén született 1875-ben. Középiskoláit Rozsnyón és az erdészeti főiskolát Selmecbányán végezte. 1895-ben kezdte meg pályáját, mint erdőgyakornok Sóvárott ahol 1919. évi július hó l-ig szolgált. A cseh megszállás elől az erdőhivatalt Miskolcra helyezték, ahol 1922-ig teljesített szolgálatot. Onnan Kecskemétre, majd Zalaegerszegre került, ahol erdőfőtanácsosi minőségben a m. kir. erdőfelügyelőség kiváló főtisztviselője. Tagja volt a megszállás előtt Szepes vármegye törvényhatósági bizottságának és Szomolnokon elnöke volt a Kaszinónak és a Vadásztársaságnak SZIGETHY ELVIRA, községi óvónő Zalaegerszegen született 1870-ben. A polgári iskolát Zalaegerszegen, az óvónőképzőt Budapesten végezte. Diplomája megszerzése után 1893-ban azonnal elfoglalta jelenlegi állását és azóta megszakítás nélkül vezeti a községi ovodát. A háború előtt 1922-ig egyedül látta el az ovoda vezetését és csak akkor, amikor az intézet látogatottsága hirtelen emelkedett, rendszeresítették a második óvónői állást. Meleg szeretettel párosult fegyelemmel neveli a kicsinyeket, beszéd- és értelemgyakorlatokat tart velük, úgyszintén kézügyességi gyakorlatokat folytat velük a legkitűnőbb eredménnyel. Tagja a Mansznak. a 190