Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a szabadságharcban, írta Barbarits Lajos

városi képviselőtestületet) voltak a nemzetőr-csapat első parancsnokai. Volt egy lovasuk is a kanizsaiaknak : Benczik Ferenc, akinek ezüst-sarkantyújáról legendák keltek ezidőben. Más módon is kivették részüket a kanizsai polgárok a hazáért való áldozatból. Nagymennyiségű ékszert, pénzt adtak össze a nemzet nagy harcának céljaira. Ralis István egyik írásában érdekes epizódot örökített meg a nemzeti áldozatkészség fellángolásának idejéből. Mikor ugyanis Bertalan belügyminiszternek a magyar pénz ércalapjára adományokat kérő felhívása megjelent, a nagykanizsai izraelita hitközség is felajánlotta értékes, régi arany és ezüst egyházi kincseit. Szekérre rakták a 309 lat ezüstöt és Horsetzky Móricot (egyik leggazdagabb kanizsai orvos volt, híres filantróp, sok gyermeke közül Sándor 1911-ben halt meg, mint a legöregebb kanizsai 48-as honvédtiszt) bízták meg, hogy szállítsa a vagyont érő drágaságokat Budapestre. Háromnapi utazás után Horsetzky jelentkezett a pénzügyminisztériumban, ahol anélkül, hogy megnézték volna, mit hozott, a gyűjtő-pincébe utasították. Mikor Horsetzky a pincében meglátta az egymás hegyén-hátán garmadába szórt, megolvasás, lajstromozás nélkül összehalmozott rengeteg arany- és ezüstneműt és látta, hogy mindarra ott senki még csak nem is vigyáz, szó nélkül visszafordult és visszahozta a rábízott kincseket az utolsó darabig. Jól is tette, legalább Windischgrätznek annyival kevesebb jutott, mikor a magyarok ércalapját elrabolta, — a kanizsai zsidó hitközségnek pedig megmaradtak a gyönyörű műkincsei. A városi és megyei közéletben hatalmas változásokat hoztak a 48-as törvények. Az 1848. május 8.-i megyegyűlésre Nagykanizsa már elküldte a maga érdekeinek képviselőit, 132 nagykanizsai és 200 kiskanizsai polgárt jelöltek ki a megyei képviselőségre. Szónokot is delegáltak, aki a város nevében kijelentette, hogy »Kanizsa városnak 13,000 szabad polgárjai Zala Megye Nemessége eránt méltánylás, becsülés és hálaérzéssel viseltetnek«, mert »e Megye Nemessége ősi jogai nagylelkű feláldozásával évek óta férfiasban küzdött a népnek az alkotmány sánczaiba minél elébbi bevételéért.«

1) Az alkotmány sáncaiba bejutott kanizsaiak 1848 június 15-én gyakorolták először alkotmányos jogaikat : követet választottak. Három jelölt volt : Chernel Ignác uradalmi fiskális, Babóchay János ügyvéd és Boja Gergely, a nagykanizsai tanítóképző volt tanára, később budapesti tanfelügyelő. Mindössze pedig volt Nagy- és Kiskanizsán 700 választópolgár.

2) Már a választást megelőző időben dorong és fokos járta, ezért a választás napján pandúrok és nemzetőrök szállták meg a kanizsai utcákat. Délután azért mégis kirobbant a kanizsai virtus. A konzervatív-pártiak, Chernel hívei, féktelen agitációba kezdtek. A kiskanizsaiaknak sem kellett több. A cinktóriumban (a ferencrendi templom körüli térség), nekiestek a Chernel-pártiaknak, akik egy darabig csak nem hagyták magukat, de amikor már a teret övező falak tég1848. máj. 4. v. kgy. jkv. 2) Zalai Közlöny, 1894. évf. 47—48. sz. - 50 -