Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
A kanizsai egyházak története: - c) az ev. egyház története
(1897—1902), Bontz Endre (1902—10), ihászi Horváth István (1910—12), Szendrei Károly (1912—19), Néma József {1919—22), Szendrei Károly (1922—26), dr. Vass Zoltán (1926—29), Kxdcsár István (1929). Nagykanizsai presbyterek : Cseresnyés Sándor (1888), Kovács Lajos (1888), Kovács Béla (1888), Szabó Péter (1888), Tóth Gerő (1888), Vajda Bálint (1888), Pintér Sándor (1890), gróf Hugonnay Kálmán (1890), Polgár Pál (1890), dr. Bereczky Viktor (1891), Okos Gerzson (1892), Kágyi Gyula (1892), Méhes János (1893), Paksy Győző (1896), Görömbey Balázs (1896), Rhénes Elek (1898), Nagy Dezső (1899), ihászi Horváth István (1899), Ütő László (1899), dr. Hajdú Gyula (1899), Vécsey Zsigmond (1900), dr. Eöri-Szabó Jenő (1902), Bontz Endre (1902), Szendrei Károly (1902), Vincze József (1902), Kercsmár Dénes (1908), Fülöp István (1908), Nagy Lajos (1908), Pál Imre (1910), Pintér Sándor (1910), Dezső Aladár (1912), Gittyén Sándor (1914), Lovass Gyula (1914), Néma József (1915), Jókuthy Béla (1919), Németh János (1919), Butor Ferenc (1919), Kiss Lajos (1919), Kajdy Gyula (1919), Szintay Jenő (1919), zeéri Poosch Géza (1921), Farkas Pál (1923), Szeghalmy Bálint (1923), dr. Vass Zoltán (1923), Vizkelety Ferenc (1923), Rekettye Pál (1923), vitéz Szőcs Ferenc (1924), Kálazdy Albert (1923), Lázár Kornél (1923), dr. Tholway Zsigmond (1925), dr. Sipos Zsigmond (1926), Simon János (1926), Bányay Albert (1927), Csutak Elek (1929), Inotay László (1929), Kulcsár István (1929). AZ EV ANGELIKUS GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE 1) A nagykanizsai evangelikus gyülekezet, mint szervezett gyülekezet, csak 80 esztendős múltra tekinthet vissza, bár mint Szepetnek szórványában, már régóta voltak itt evangélikusok, sőt a XVI. században több ev. lelkész működött Nagykanizsán. Az 1599. évi adójegyzék szerint Nagykanizsának akkor még volt evangelikus lelkésze, aki 2 frt adót fizetett. Az ellenreformáció korszakában azután Nagykanizsán megszűnt az evangelikus vallásgyakorlat. A gyülekezet 1845 július 19-én alakult meg Nagykanizsán. Az alakuláson jelen voltak névsora a következő volt : Koch Mihály ügyvéd, Förster Sámuel uradalmi bérlő, Spanier Ferdinánd és Molenda Eduard kereskedők, Czeller Sámuel vendéglős, Bisztricsányi János sebész, Koch Gottlieb asztalos, Tschurta József bognár, Weber András földmíves, Blumlein Frigyes, Wusztner András és egy nő : Szinell Józsefné. Az alakuláson jelenvolt Berti Károly szepetneki lelkész felajánlotta, hogy ha találnak alkalmas helyet, úgy évenként többször is szívesen bejön a kanizsai fiók-gyülekezet részére istentiszteletet tartani. A jelenvoltak nyomban 437 forintot adtak össze templom és iskola építésére. 1846-ban vettek is 378 forintért telket a Gábor (ma Batthyány)-utcában, de alig 60 lévén a hívek létszáma, a terveket nem tudták valóra váltani, sőt a közbejött szabadságharc mozgalmas idejében gyűléseik is elmaradtak. De már az első gyűlésen, 1852 novemberében újra felveszik a munka fonalát és 1854-ben a várostól és Inkey Józseftől már téglát és cserepet kaptak építkezéseikhez. 1857-ben a gyermekek vallás') Horváth Olivér ev. lelkész 1925 dec. 13-iki előadása alapján. 249 —
