Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)
Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos
kanizsára. A kormánybiztos-várás nagy izgalmában 1) Zichy Aladár beszámolóját is egy héttel elhalasztva, akkor is népgyűlés nélkül, egy deputáció előtt és bankett keretében lehetett csak megtartani. Márciusban megint várta Portelekyt Nagykanizsa. Biztonság okáért a honvédlaktanyában rendeztek be részére szállást, de a látogatás ez alkalommal is elmaradt. Még ebben a hónapban új kormánybiztost neveztek ki Szulovszky Dezső volt szabadelvű országgyűlési képviselő, nyitrai ügyvéd személyében. Szulyovszky, aki Zala és Somogy vármegyék kormánybiztosa volt, Nagykanizsát szemelte ki állandó tartózkodási helyéül. Ö is meggondolta azonban a dolgot és lemondott a nagykanizsaiak »vendégszeretetéről«. Március 31-én volt az installációja Zalaegerszegen. Az installáló megyegyűlésen mindössze öt megyebizottsági tag jelent meg, akik között Nagykanizsa is csak a rendőrfőkapitánnyal volt képviselve. Ugyanekkor a kormánybiztos felfüggesztette Zalavármegye önkormányzati jogát. A vármegyei tisztikar, élén Csertán Károly alispánnal, már az installáció előtt való napon egyetemlegesen benyújtotta lemondását. 1906 első hónapjaiban nagy arányokban indult meg a magyar elnyomatás reakciójának egyik mozzanata gyanánt : a tulipán-mozgalom. A keresztény és izraelita jótékony nőegyesületek közös kezdeményezésére, a nagykanizsai városházán impozáns gyűlés keretében alakult meg a Nagykanizsai Tulipánkert, mint az Országos Magyar Tulipán Szövetség fiókja. Határozatba foglalták, hogy Nagykanizsán a cél szolgálatára női ipariskolát létesítenek. Erre a jelen volt Beniczky Gáborné szül. Batthyány Ilona grófnő nyomban 1000 koronás alapítványt ajánlott fel, egyben őt választották a honi ipar pártolására alakult Tulipán Szövetség nagykanizsai fiókjának védnökévé. Elnöke lett Hertelendy Béla ügyvéd, társelnökök : dr. Szekeres Józsefné ésVidor Samuné, a két nőegylet elnöknői, alelnökök : Lajpczig Antal, dr. Neumann Edéné, dr. Plihál Viktorné, Sebestyén Lajosné, Sommer Ignácné és Zerkovitz Lajosné, főtitkár Csóthi Márk tanár, titkárok : Eperjesy Gábor és Révész Lajos. A hazafias felbuzdulás annál nagyobb mérveket öltött, minél inkább szították azt a különféle tiltó rendelkezések és a megnyilvánulás elé gördített hivatalos nehézségek. Március 15. megünneplését külön szabályrendelet szabályozta, eltiltva minden szabadtéri gyűlést, utcai gyülekezést, szónoklatokban minden párhuzamot az akkori idők viszonyaival. A Nagykanizsai Ipartestületet hatóságilag beszélték le arról a tervéről, hogy ezen a napon ünnepelje meg fennállásának húszéves jubileumát. A kereskedők egész nap zárva tartották üzleteiket, nemcsak hazaMint megtörtént epizód maradt fenn ebből az időből a következő anekdota : Bród Ignác nagykanizsai borbély segédjét egyik izgatott hangulatú napon a vasúti állomásra hívták, hogy ott két idegen átutazó urat kell megborotválni. Valaki azonban figyelmeztette a segédet, hogy a két titokzatos úr közül az egyik alighanem Porteleky kormánybiztos, aki nem akarja levetni az inkognitóját, azért hivatja a borbélyt az állomásra. A segéd, aki az egyik atlétaformájú úrban valóban Portelekyt vélte felismerni, megkérdezte : — Nem Porteleky úrhoz van szerencsém? — De igen — felelte az mosolyogva. A segéd erre megborotválta a másik urat, aztán összepakkolta a rekvizitumait és menni készült. — Hát engem nem borotvál meg? — kérdezte csudálkozva »Porteleky«. — Nem. Ajánlom magamat ! — volt a borbélysegéd válasza. — De hiszen csak tréfáltam. Nem vagyok én Porteleky. Kereskedelmi utazó vagyok. — Azt mindenki mondhatja ! — vágott vissza a borbély és feleletet sem várva, eltávozott. — 150 —
