Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A városi közigazgatás története, írta Barbarits Lajos

Eduárd aljegyző helyébe Verhás Kristóf volt szállásmestert kinevezte.

1) Rövidesen az aljegyzői állást jogi képesítéshez kötötték.

2) A »törvénytudó tarácsosi állomásra,« viszont a törvényszéknél volt szükség, amelynek ekkor már — még mint városi hivatal — alakulóban volt a külön szervezete.

3) Az áldatlan politikai viszonyok, az alkotmányhűség és az okos közérdek, mint két malomkő között való folytonos őrlodés, a megye állandó hatalmi beavatkozásai, a legjobbaknak is elvették kedvét a közéleti szerepléstől. Babochay János városbíró sem bírta soká a város érdekei miatt sokszor kényszerű megalkuvást, — átadta helyét a lemondása után megválasztott Albanich Flóriánnak,

4) akit viszont rövidesen Wlassits Antal követett. A képviselőtestületnek kevés dolga volt, mert a politikai viszonyokra való tekintette] a közgyűlések tartását felfüggesztették. Az autonómiák elnyomatásának esztendeiben a kinevezési rendszer csakhamar újra életbe lépett. Babochay főjegyző 1865-ben bekövetkezett lemondása után utódját már Nóvák Ferenc főispán nevezte ki, aki mégis adott annyi engedményt, hogy a kandidálás jogát meghagyta a képviselőtestületnek, amely pályázat útján terjesztette fel kinevezés végett jelöltjeit.

5) Lemondott ebben az évben a városbíró, a rendőrkapitány, a városi kamarás is, majd a bírói tisztségre harmadízben megválasztott Babochay János, volt főjegyző is, akinek lemondását azonban nem fogadták el. A város életében úrrá lett a pánoskodás, a politika a mindennapi élet minden zegét-zugát megmételyezte áldatlan viszálykodásokkal. A városok és községek törvényhozási rendezésének ügye pedig egyre húzódott s a bizonytalanság állandósulása, hozzá elemi csapások, a gazdasági életet megbénító pénzviszonyok következtében a városi pénztár mindig üres volt. Az állami adókat folytonos végrehajtásokkal valahogyan csak beszedték, de a város a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudta adóit behajtani. Pedig az adó-adminisztráció már annyi dolgot adott, hogy a városi pénztárt és adóhivatalt 1866-ban el kellett különíteni.

6) Ugyanekkoi a városgazdai tisztséget beszüntették és hatáskörét a pénztárosra ruházták. 1868 február 18-án választott először Nagykanizsa polgármestert, Halvax József német varga személyében, akinek Albanich Flórián volt az ellenjelöltje. »Eddig a polgári hivatal e városban a városi bírósággal egybekapcsolva volt . . . eme két hivatalt (a városi közgyűlés) jelenleg külön választja és a város közigazgatási, adózási s közgazdászati teendők vitelére a városokban divatozó ősi gyakorlat szerint egy külön polgármesteri hivatalt

1) állít fel.« A polgármesteri tisztséget

8) szabad választás útján töltötték be. A városbíró a törvénykezési funkciókat látta el. 576/862 sz. akta a városi irattárban és 1862. 103. sz. jkv. 2) 1862. 56. sz. jkv. 3) 1863. 102/462. sz. jkv. 4) 1861. 36. sz. jkv. 5) 1864. 202. és 1865. 275. sz. jkv. 6) 1866. 467. sz. jkv. 7) 1868. II. 13. kgy. jkv. 8) Valamikor, a XVIII. század második felében Kanizsán is szoktak »

Purger M eis ter v-t választani, aki a Purger Cassât kezelte, azt a külön pénztárt, amibe a letelepedők fizették be az ilyenkor előírt 6—12 frt taxát. A pénztár jövedelmét tűzvédelmi célokra fordították s később kezelője is a »tűzi cassér« nevet vette fel. A tüzi-kasszába adományok és a bírói Ítéleteknél gyakran e célra rendelt büntetéspénzek is jelentékeny összegben folytak be. {1826. 3. jkv. » Király Jósef tanátsos. egyszersmind Polgár Mester«..) — 82 — Halvax József polgármester