Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Nagykanizsa a szabadságharcban, írta Barbarits Lajos

barátság fejlődött ki közöttük. így történt, hogy Csány befolyása alatt, bár őmaga semmiféle lelkesedést a magyarok ügye iránt nem érzett, Ottinger elvállalta a kanizsai nemzetőr-seregek felett a parancsnoklást. Olyan is volt az. Terve az volt, hogy a reá bízott csapatokat mind Kanizsa körül koncentrálja s amikor Jellasich seregei idáig érnek, — amire egész biztosan és egész jól számított — átjátsza az egész sereget a bán kezére. Erre Jellasich is erősen számított, akivel Ottinger Varasdon találkozott, ahol is az árulás részletes megbeszélése után tiszteletére nagy lakomát rendeztek. Szerencsére Csány László, Ottingernek augusztus 19-én a csapatparancsnokokhoz intézett napiparancsából világosan látta a készülő merényletet és lépéseket tett a kormánynál, mire Ottinger jobbnak látta sürgősen lemondani a parancsnokságról.

1) Ottinger utóda gróf Teleky Ádám lett, aki a csapatokat a Dráváig előretolta, hogy Jellasichot feltartóztassa. De Teleky sem bizonyult jobbnak elődjénél, mert Jellasich és a császár levelére egyszerűen cserben hagyta a magyar ügyet, visszavonult Kanizsáig, sőt a bán kívánságára egészen Keszthelyig.

2) A szeptember 13-án tartott megyegyűlés, mely a községenként kiállítandó önkéntes nemzetőrök felől intézkedett

3) egyben elhatározta, hogy az önkénteseknek Kanizsára kell bevonulniuk. Kanizsán ekkor már tudták, hogy a bán a város felé közeledik. Irtózatos rémületben ásták el értékeiket a kanizsaiak, vagy hurcolták ki azokat a szöllőhegyek pincéibe, hova asszonyaikkal, leányaikkal együtt sokan kimenekültek. Jellasich bán 30,000 főnyi szedett-vedett serege 260 terhes szekérrel, 20 ágyúval, szeptember 15-én délben elérte Nagykanizsát. Itt ellenállással nem találkozott, mert érkezésének hírére a Kanizsán volt katonaságot visszavonták előle. Jellasichnak 7 zászlóalja, egy század lovasa és 80 szekér lőpora volt. Jellasich a »vár«-ban,

4) tisztjei a városban szálltak meg, ahol a bán proklamációit osztogatták, a sereg pedig a városon kívül ütött tábort. Első dolguk volt a városi elöljáróságot 6000 kenyér, 1200 q szalma, 180 q széna, 30 q liszt, 60 q hús, 750 font só, 280 mérő zab, 118 akó bor, azonkívül tűzifa és dohány kiszolgáltatására kényszeríteni, amit ha két óra alatt elő nem teremtenek, a várost irgalom nélkül felgyújtják és a seregnek szabad rablásra prédául bocsátják. Mit tehetett a városi magisztrátus? Megbízta Kaiser József szállítót, aki Fligelli Auguszt őrnagy nyugtája szerint le is szállított 4826 porció kenyeret, 2240 porció zabot és 850 porció szénát.

5) Kilik Péter és Gerencsér György mészárosok ugyancsak nyugta ellenében az igényelt húsmennyiséget,

6) a többi nagyobb kereskedők egyebet. A nyugtákat szorgalmasan megőrizték, várva, hogy a harvát sereg, ha az nem, a magyar kincstár, vagy valaki majd kifizesse a szállítottakat. Csak maga Gerencsér 112 pár marhát vásárolt össze hirtelenében (a szorult helyzetnek 1) Horváth Mihály : Magyarország függetlenségi harcának története, I. kötet. 2) Gelich Richard tábornok: Magyarország függetlenségi harca, I. kötet (1882). 3) 1848. 1926. sz. megyei ksy. jkv. 4) Ma : Korona vendéglő és szomszédos uradalmi épület. 5) 1848. 751. v. kgy. jkv. «) 1848. 766. v. k. jkv. Jellasich - 52 -