Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos

kimérték az egész berken keresztülhúzandó árkok vonalát és másnap az egész város ásóval, lapáttal, szekérrel sorakozott fel a vonalak mentén, hogy megkezdje a kimért földtömegek kiemelését. A munkát az elöljáróság kiosztotta a városi lakosok között. A felosztás házanként történt. Minden házra öt ölet vetettek ki, zsidók és kuriális (uradalmi) házak kivételével, akik ugyanis a közterhek viselésében — uradalmi fundusokon lakván — nem vettek részt. Augusztus 3-án kora reggel megkezdték az ásást. Három nap alatt »a városi nép áltaU 5000 öl hosszúságban készült el a 2 és fél méter széles árok Kiskanizsa alatt, egészen a palini és »sigár

ci« határig. A következő két napon a Bajcsa alatt megkezdett 2 öl széles ároknak állott neki az egész lakosság. Két nap alatt 4000 ölet ástak ki a Magyar-utcai kertek tövében. A két árkot azután a palini határ alatt egy 380 öl hosszú, egy öl széles kereszt-csatornával, a szent János-szobornál lévő hídon alul pedig egy 600 öl hosszú és egy és fél öl széles csatornával összekötötték. Mindez a munka a városnak nem került pénzébe. Ingyen és örömmel adta a lakosság a saját munkaerejét. Csupán a János-képi csatornát ásatták a városi pénztárból fizetett napszámosok.

1) Ezzel az ötnapos, gigászi lendületű munkával végre megoldást nyert a berek lecsapolásának kérdése. Nem így a tulajdonjog, ami felett még mindig állott a pör a város és a herceg között s épen ezért a temérdek munkával, kenyéradó művelésre előkészített területeknek a normális gazdasági hasznosításba való bekapcsolása is még jó ideig késett, várva a parcellázást, amikor a szegénységük terhét viselő kanizsaiak belevághassák földre éhes szerszámaikat. * * * A város, beletörődve abba, hogy a teljes felszabadítás akár birtok-csere, akár megváltás útján céltalan álom csupán, — most már szívesen megelégedett volna azzal a megoldással is, ha csak egy örökös szerződést tudott volna kötni hűbérurával, biztosítva abban a legégetőbb panaszok valamelyes megoldását. A város ágensei is egyre az örök-szerződés létrehozatalát sürgették. A város a következő feltételek mellett lett volna hajlandó örök-szerződést kötni a hűbérurasággal :

2) 1. Nagykanizsa fizet az uraságnak évi 1600 forint árendát ; 2. a városnak joga legyen egész éven át egy városi korcsmát tartani, egyebekben a borárulás tilalma fél esztendő legyen, országosvásárkor pedig mindenkinek szabad legyen bort vennie és eladnia ; 3. tizedet csak a gabonából kelljen fizetni, de azt is az uraság hordassa be ; 4. halászás, vadászás, békázás, csikászás szabad legyen ; 5. boltok cenzust ne fizessenek ; 6. a kórház a város kezelése alatt álljon ; 7. a város felállíthasson még egy téglaégetőt ; 8. a vám-jövedelem (Nagy- és Kiskanizsa közötti úton) visszaszálljon a városra ; 9. a városbírót az uraság el ne mozdíthassa, meg ne büntethesse ; 10. a város egy malmot tarthasson ; 11. az ingatlanok adásvétele szabad legyen és cenzus alá ne essék ; 12. a zsidók és az urasági fundusokon lakók is viseljék a közterheket ; 13. az uraság minden elfoglalt fundust visszal) 1802 389. v. jkv. 2) 1804. 473. v. jkv. - 37 -