Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

állattenyésztéssel. Gyümölcstermelése csekély. A nő minden mezei munkában résztvesz, de nem kaszál. A szomszédos falvakban már vágják a rendet. A kiskanizsai nő annál többet kapál és gyomlál a kertben. Nagykanizsa polgársága mosolyog a babonákon, de szereti a szokásokat. Sokan tagadták, hogy babonásak, de azért azok. Szentgyörgynapkor a legtöbb házat betűzdelik nyírfagallyal és ördögűző tüskével. Üjévkor pedig egyenesen veszedelmesnek tartják, ha asszony megy először a házhoz. Az újévi, húshagyói, húsvéti, karácsonyi stb. szokások Kiskanizsán sem hervadtak el. Nagyjában olyanok, mint máshol. A legérdekesebb a cséplési szokás. Csépléskor jókedvűek; dalolnak és folyton tréfálódznak. Este — cséplés után — nagy vacsora és tánc következik. Legtöbbször reggelig mulatnak. Regölni öreg emberek is szoktak: Lucaszéket még Kiskanizsán is csinálnak, amiről a nagy szarvú boszorkányokat lesik, akik háttal állnak az oltárnak. Sokat beszélnek a garabonciásról, a ludvérc-ről, a szellemekről, a boszorkányokról, a rontókról és a megtevőkről. A táltos-ról alig hallottam valamit. Ismerik a tüzesembert, a sárkánykigyót, de a csordásfarkasról, délibabáról semmit sem tudnak. Sokat beszélnek a Kránic testvérekről, akik apró, de igen erős szellemek. Igen veszedelmesek, mert minél többször földhözvágják őket, annál erősebbek és nagyobbak. Beszélnek egy disznó-ról is, »aki« elfeküdt a határban. Örvendező emberek föltették a szekérre, de azon szempillantás alatt annyira megnőtt, hogy négy ló sem tudta a kocsit megmozdítani. Rengeteg szokást és babonát gyűjtöttem még össze, de azok többnyire — ismertek. Hegemlítem, hogy a fiatalság már mind mosolyog a babonákon, de a szokásokat szépnek és ezért megőrzendőknek tartja, de azért az aratási szokásokat már mégis elfeledte. A »szios«, munkabíró kiskanizsai polgárság általában középtermetű. A hajzat legtöbb esetben szögbarna. A kék szem több a feketénél. Nem talpas fajta. A lányok karcsúak, nyúlánkak és kislábúak. A lányok és legények között sok a szép. Az aszszonyok hamar fonnyadnak, mert talán még a szorgalmas férfiaknál is jobban »törik magukat«. A kiskanizsaiak szeretik a szépet, mert »szépfajtájúak«. SZOKÁSOK ÉS BABONÁK TERMET 358