Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Magyar városok monográfiája IV. (A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala. 1929)

Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula

Régebben vendéghívó invitálta a násznépet, a rokonokat, jó barátokat és az ismerősöket. Itt meg kell jegyeznem, hogy a násznép ezekből áll : koszorúslányok, vőfélyek, új pár, násznagyok, nászasszonyok. A vendéghívó elnevezése még ezelőtt husz évvel is »pozovics« volt. Több évtizedig Pozovics nevű ember volt Kiskanizsa legjobb vendéghívója. A legtöbb lakoda­lomba ő hívta meg a vendégeket. Innét keletkezett az elnevezés — mondják a kiskanizsai öregek. Itt említem meg, hogy a somogyi Vörs vidékén a vendéghívó neve : pozsovics volt. A pozovics ünnepiesen felöltözött. (Akkor még rojtos, rőfös gatyába). Kalapján rozmaringos »bukréta« volt és pántlika. Balkezében szalagos csutorát, jobbkezében ugyancsak virágos és pántlikás botot vitt. A csutorából a meghívottakat meg­kínálta, viszont ha kiürült a »kerekes faszerszám«, a meghívottak szívesen meg­töltötték. A híres vendéghívó Pozovics régi ábécéből olvasta mondókáját : A-tól gyüvök. Ekkor tizenkettidikére, délbe tizenkétórára, egy tisztességes ebédre és egypár táncra az egész házat pereputtyostól és a kakast 1) feleségestől meghívom a mennyegzöre. Ehes hassal, éles késsel és hegyes villáve elküldtem egy fogatot Párisba eccaigér, ki oil gyorsan haladott, hogy minden nap fél tégla hosszát ért. És a szúnyog elragadta a dongót és az eccajgok elhullottak. A Pozovics nevű vendéghívó írni, olvasni nem tudott. Legtöbbször fordítva tartotta az ábécét. Ezen azután külön is lehetett mulatni. Ma már gyalogjáró pozovicsok nincsenek. S amint feljebb olvasható, a vőfélyek hívják a vendégeket, akik — nem egyszer — autón szaladnak a kijelölt házak­hoz. így találkozott egymással technika és népszokás. Erős a reményem, hogy ez a veszélyes találkozás Kiskanizsán nem okozza a szép szokás halálát. Lakodalmat mind a menyasszony, mind a vőlegény szülei tartanak egy és ugyanazon időben. A vőlegény szüleinél a vőlegény, a menyasszony szüleinél a menyasszony vendégei mulatnak. Tehát a kiskanizsai új párnak kettős lakodalma van. A kettős lakodalom több okból keletkezett. Elsősorban — a régi jó módból, másodsorban — büszkeségből és óvatosságból. A kettős lakodalom jó volt arra, hogy a haragosokat elkülönítsék, hogy a kés a csizmaszárban maradjon, de arra is jó volt, hogy a sok meghívott vendég elférjen. Ma már lakodalomkor ritka a verekedés, de a szokást tartják, noha a régi jó mód megsoványodott. Kedves szokás, hogy módos és tekintélyes gazdák Nagykanizsa előkelő urait is meghívják a lakodalomba. A meghívást visszautasítani — a legnagyobb sértés volna. A meghívás — megtiszteltetés. Ezt jól tudják Nagykanizsán. El is mennek szívesen ennek a derék magyar polgárságnak új életet fakasztó, gyönyörű ünnepére. Csak a súlyos beteg és a gyászoló marad otthon. A lakodalom ebéddel kezdődik. Mind a két háznál pontosan déli tizenkét órakor. Mind a menyasszony, mind a vőlegény a szülői háznál ebédel nagyszámú vendégé­vel. Köztük ül a pap, a kántor és nem egyszer Nagykanizsa polgármestere, főjegy­zője, vagy valamelyik tanácsosa. A többórás ebéd alatt a cigány magyar nótákat játszik. Kiskanizsa polgársága szereti a magyar nótát, különösen a régit. 1) A vendégek kakast, tyúkot is visznek a lakodalomba. A pozovics tehát tréfásan a két szárnyasra célzott. Néha a menyasszonyék vagy vőlegényék tyúkját, kakasát lopták el és azt vitték el magukkal. A szárnyasokat, a tortákkal és egyéb finomságokkal a szakácsnénak adták át. - 348 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom